Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hüeljogi Döntvénytár. 17 Nyugdíj valorizálás. 18. Mozdonyvezető évi 736'66 K nyugdíja helyi érdekű vasúttal szemben évi 240 aranykoronában állapíttatott meg. (Kúria 1925 márc. 14. P. II. 7323/1923. sz.) H. J., nyűg. mozdonyvezető felperesnek, D—i Helyivasút Részvénytársaság alperes ellen nyugdíj mérvének megállapítása és jár. iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének annyiban helyt ad, amenyiben a felperes részére alperes által fizetendő nyugdíj évi összegét 1923. június 11-től kezdődőleg a mindenkori szorzószám szerinti papirkoronára átszámítandó 240 aranykoronában állapítja meg. indokok: Jogszabály, hogy az adósnak úgy kell a kötelezettségét teljesítenie, amint azt tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja. Ha a munkaadó alkalmazottjának hosszabb szolgálati idejére tekintettel a szolgálati viszony megszűnésekor nyugdíjat biztosít: e nyugdíjszerződés megkötésekor a felek akarata nyilván arra irányult, hogy az alkalmazott, aki a nyugdíjban nem ellenérték nélkül részesül, oly járadék birtokába jusson, mely — ha a megélhetésre nem is elégséges — a megélhetésének megsegítésében minden esetre számot tegyen. Ez oknál fogva a nyugdíj összege rendszerint oly mértékű, hogy a nyugdíjas szempontjából gazdasági értéket jelentsen. Ha azonban a nyugdíjazáskor megállapított nyugdíj a pénz értékének romlásával, a névértékének változatlanul maradása mellett, gazdaságilag egyáltalában számba nem vehető értékre zsugorodik össze, mint a jelen esetben történt, midőn évi 736-66 K nyugdíj nemcsak a megélhetés lehetőségéhez hozzá nem járul, hanem a legelemibb egy napi életszükséglet beszerzésére sem elég: az élet józan felfogásával és a méltányossággal ellenkezik, hogy a munkaadó nyugdíjfietési kötelezettségét ugyanolyan összegről szóló mai igen csekély értékű papirkoronával teljesítse, mint amelynek fizetésére jelentékenyen magasabb értékű pénzben vállalkozott. Ebből kétségtelen, hogy a pénz nagyfokú értékromlásával elesett a nyugdíjszerződés teljesítési módjára vonatkozó megállapodás jogi alapja és felperes nem kényszeríthető arra, hogy nyugdíj fejében ugyanannyi mai értékű papirkoronát fogadjon el, mint amennyi koronában a nyugdíjat 1918-ban megállapították. Nem akadályozhatja meg a jelen perben ennek a jogfelHiteljogi Döntvénytár. XVIIL , 2