Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)
18 Hileljogi Döiitvé»!/tár. fogásnak az érvényre jutását alperesnek az az ellenvetése, hogy a felperesnek a fia tartási kötelezettségében egyéb megélhetési alapja is van, mert alperesnek a felperes igényével szemben tanúsított elzárkózása nem lehet alapja a felperes fia állítólagos tartási teherviselési kötelezettsége megnövekedésének; sem pedig az a kifogása, hogy az üzemének évek óta tartó passzív eredménye mellett a kereseti igény érvényre jutása a többi alkalmazottja és nyugdíjasa illetményének viselését veszélyeztetné, mert alperesnek, mint adósnak a feladata arról gondoskodni, hogy az alkalmazottjai illetményének a változott viszonyokhoz hozzáarányosítását a bevételének megfelelő feljebb fokozásával miképen valósítja meg. Ez az arányosítás azonban a felperes követelését illetőleg, a kir. Kúria megítélése szerint nem mehet el a felülvizsgálati kérelemben kívánt mértékig. Mert ez t. i. évi 312 aranykorona, a nyugdíj megállapításakor (1918. április) 388 aranykorona értékű volt évi 737 K nyugdíjnak 80-4% erejéig való, vagyis olyan valorizálását jelentené, amely elmellőzne minden alkalmazkodást a minden rendű illetményjogosultak élethelyzetének a tapasztalat szerint általában bekövetkezett kialakulásához. Erre való tekintettel a kir. Kúria az alperes nyugdíjkötelezettségének mérvét minden számba jöhető körülménynek, különösen annak a figyelembevételével, hogy felperes a megélhetéséhez a nyugdíjában, ennek az eredeti megszabása szerint sem találhatott teljes megtámaszkodást: a Pp. 271. §-a alapján a rendelkező rész szerint határozta meg és alperest felperes részére ennek a nyugdíjtehernek a viselésére kötelezte. Kegydíjvalorizálás. 19. Hírlapíró kegy díjának a kiadó részvénytársasággal szemben valorizálása. (Kúria 4925 márc. 4. P. II. 3552/1924. sz.) B.M., hírlapíró felperesnek, B. Zs., H. könyvnyomda és kiadóüzlet budapesti cég alperes ellen havi 100,000 ív nyugdíj és jár. iránti perében meghozta a következő ítéletet: A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében nincsen tényként megállapítva, hogy néh. B. Zs. az alperesi vállalat megalapítója magát felperessel szemben nyugdíj fizetésére kötelezte volna. Tényállásként van azonban a fellebbezési bíróság ítéletében megállapítva, hogy B. Zs. 1892-ben kijelentette, hogy 100,000 forint alapítványt tesz, amelynek kamataiból a vállalat alkalmazottai, valamint azok özvegyei és árvái segélyben fognak részesülni; az alapítványt nem fizette ugyan be, arról végrendeletében sem gondoskodott, hanem egy bizottság az arra "érdemesek közölt a vállalat jövedelméből az alapítvány kamatainak megfelelő összeget segélyképen osztott ki.