Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

14 Hiteljogi Döntvénytár. indítsa és F.-ot oly helyzetbe hozza, miként felperes információja alapján a to­vábbi tárgyalásokat ő maga folytathassa, illetve megindíthassa. E levélből elsőrendű alperes tudomást szerzett arról, hogy felperes F. A. részéről is az ügylet előkészítő tevékenységére, lényegileg tehát közvetítésre meg­bízást nyert; és hogy ennek tudatában felperes közbenjárását igénybe vette, sőt részére a vele érdekközösségben álló másodrendű alperestől a B) alatti jutalék­levelet kieszközölte és felperesnek átadta, nem hivatkozhatik tehát arra, hogy az alkuszdíj azért nem jár, mert felperes a vevőnek is megbízottja volt. Az iratok tartalmának megfelelő az a lénymegállapítás is, hogy másodrendű alperes a szóbanforgó vállalatok összes rész­vényei eladásának közvetítésével a B) alatti levélben adott meg­bízást felperesnek és jutalék fizetésére kötelezte magát, azzal a korlátozással, hogy a jutalék mértékét Ő maga fogja megállapítani. Közvetítés az alkusznak az ügylet létrehozása érdekében ki­fejtett és annak létrejöttével okozati összefüggésben álló közben­járó tevékenysége. Lényege a feleknek ügyletkötés céljából való összehozása; de nem szükségképeni fogalmi kelléke a feleknek megnevezése és egymással megismertetése; mert nincs kizárva, hogy a felek az ügyletkötési lehetőségről már tudnak és egymást ismerik ; ilyenkor elégséges az alkusznak oly közbenjáró tevé­kenysége is, amely nélkül a feleknek ügyletkötés céljából való össze­hozása és a tárgyalások kezdeményezése nem lett volna lehetséges. A tényállás szerint az elsőrendű alperes igazgatója hónapokkal az A) alatti levél kelte előtt megvételre ajánlotta ugyan a M. F. és Sz. E. Rt.-ok vállalatait E. A.-nak; ez az ajánlat azonban nem járt eredménnyel és nem állott össze­függésben a feleknek későbbi összehozásával; hanem a felek csak akként kerül­tek össze, hogy felperes — ki előtt F. A. megemlítette elsőrendű alperesnek ezt az ajánlatát — közölte F. A.-ral, hogy a vállalatok megvételére K. Gyula sze­mélyében más jelentkező is van és késznek nyilatkozott az ügyletet F. részére közvetíteni és ennek folytán a F. A. ij alatti levelével megjelent elsőrendű al­peresnél és ezzel a tárgyalások megkezdését nemcsak elsőrendű, hanem a másod­rendű alperessel is lehetővé tette, a tárgyalások megkezdése céljából pedig azért volt szükség felperes közreműködésére, mert a másodrendű alperes részvényei­nek tulajdonosa, G. H. és F. A. között fennforgó rossz viszonynál a felek köz­vetlen érintkezése felperes nélkül megkezdhető nem lett volna. A tényállás szerint az elért vételár 52.800,000 lei volt, mely után felpe­res a vevő F. A.-tóI 1000 db Országos Fatermelő Rt.-i részvényt kapott jutalékul. Minthogy, a B) alatti jutaléklevélben a jutalék megállapítása másodrendű alperes belátására bízatott; minthogy a jutalék összege elsőrendű alperessel szemben sem volt összegszerűen megálla­pítva ; annak összege bírói megállapítás tárgya volt. Tekintve, hogy az ügylet tárgya nem értékpapírok tőzsdei adásvétele, hanem két egész vállalat átruházása volt és ekként az értéktőzsdei forgalomban szokásos alkuszdíj csekély voltánál fogva nem alkalmazható; tekintve, hogy a per adatai a fellebbezési bíró­ság megállapítása szerint nem nyújtanak támpoqtot arra, hogy az ügylet lényege ingatlanok átruházása volt; tekintve, hogy felperes közvetítői tevékenysége már a másik fél részéről is díj áztatott;

Next

/
Oldalképek
Tartalom