Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. A felperesnek az árkülönbözetre vonatkozó ítéleti döntés ellen irányuló panasza azonban a peresfelek közölt létrejött ügyletnek ily minősítése mellett is alaptalan. E tekintelben az elbírálandó kérdés lényege az, hogy a felperes jogosítva volt-e az alperes terhére kifizetni a pénzügyminisztérium, mint vevő által a nem szállítás folytán foganatba vett fedezeti vételnél felmerült árkülönbözetet. Az alperes az ajánlattételre vonatkozó megbízás közlése alkalmával az A) alattiban kijelentelte ugyan, hogy amennyiben a szállítást vis major eselét kivéve a megszabott időre nem teljesítené, a felperes jogosult a pénzügyminisztérium ez irányú követelését az alperesre, mint szavatosra teljes mértékben ál hárítani, ez a megállapodás azonban nem értelmezhető akként, hogy a felperes maga bírálja el az ellene az ő vevője által lámasztott olyan követelésnek jogosságát, amely a peresfelek egymásközti viszonyában vitássá válhatik s ebből a jogviszonyból folyóan a felperes, mint megbízott, aki a megbízó érdekeit tarlozik szem előtt tartani, csak oly. fizetést teljesíthet a megbízó terhére, amelynek teljesítésére vagy a megbízó felhatalmazta, vagy amellyel a megbízó ellen kétségtelenül jogosan támasztott követelést elégít ki. Azt maga a felperes sem vitatja a perben, hogy az alperestől az árkülönbözet kifizetésére felhatalmazást kapott, az alperes szempontjából pedig az árkülönbözetre vonatkozó követelés jogos igénynek nem tekinthető. Ugyanis a nem vitás tényállás szerint az alperes az A) alatti szerint szállítani kötelezett s a felek által utóbb 85 waggonra redukált famennyiségből 1922 július 26. napjáig, amikor az alperes a szerződés további teljesítését megtagadta, 25 waggon fát szállított le s ennek a mennyiségnek a vételárára a pénzügyminisztérium eddig az időpontig semmi fizetést nem teljesített, holott a felek egyező előadása szerint akkor már a vételárnak legalább is egyrésze esedékes volt. Az alperes tehát a KT. 352. § a alapján a szerződésnek nem teljesített részétől jogosan állott el, tekintet nélkül arra, hogy a fa egy része kifogásollatott-e vagy sem, mert a nem vitás tényállás szerint az állítólagos kifogásolás csak hat waggon fára vonatkozott és az azt megelőzően szállított és . nem kifogásolt fa nagyobb részének vételára még a felperes előadása szerint is 1922 július 26. napja előtt esedékes volt. Ilyen körülmények közt a felperes vevője az alperes elállásának jogszerűsége melleit a fedezeti vétellel felmerült árkülönbözet megtérítését nem követelhette, azt tehát neki a felperes az alperes terhére kifizetni nem tartozott, amiből önként folyik az, hogy felperes ennek a nem jogos követelésnek kiegyenlítésére fordított összeg megtérítését az alperestől nem igényelheti.