Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. küli fenyőrönköt vásárolt a felperestől olykép, hogy abból felperes két próbawaggonnal kezdi meg a szállítást, amelyeket alperes minden körülmények közt átvinni tartozik, a további három waggonra nézve pedig a vételi szerződés alperesre csak akkor válik kötelezővé, ha a két próbawaggonban küldött fa minőségileg megfelel. Nem vitás az sem, hogy felperes a két próbawaggon fát az alperes rendelkezéséhez képest a Sopronvidéki kőszénbánya részvénytársaság részére Ágfalvára, az alperes vevője bányájában való felhasználás céljából szállílolta s hogy alperes a fát felperes rendelkezésére bocsátotta s az ügylettől elállott azon az alapon, hogy a fa rothadt, tehát nem szerződéses minőségű. Nem vitás, hogy a két próbawaggonban összesen 212 darab fenyőrönk volt, amelyből — az előleges szakértői szemle eredményéhez képest — 130 darab megfelelő, 82 darab pedig korhadt volt. A fellebbezési bíróság által elfoglalt az a jogi álláspont, hogy a peresfelek a két próbawaggon tekintetében sem akarták korlátozni a törvényileg (KT. 348. §.) biztosított szavatossági jogokat azzal a kikötéssel, hogy ezeket az alperes minden körülmények közt átvenni tartozik s ebből folyóan alperes mint vevő a KT. 348. §-a alapján az ügylettől való elállásra és kártérítésre ezek tekintetében is jogosult, megtámadva nincsen, úgyszintén nem támadta meg felperes a fellebbezési bíróság azon ítéleti rendelkezését sem, amely szerint egy waggon fenyőrönk szerződésellenes minőségben történt szállítása miatt alperessel szemben az ő kártérítési kötelezettségét megállapította. Eldöntendő kérdés ezek után csak az, hogy a rendelkezésre való bocsátás s illetve az ügylettől való elállás joga az alperest csak a szerződésellenes minőségű 82 darab fenyőrönk vagy az egész szállítmányra vonatkozóan illeti-e meg ? Abból, hogy az adásvételi ügylet öt waggon fára létesült s ebből két waggon tekintetében állapíttatott meg annak próbaszállítmány jellege s egyúttal az is, hogy a két próbawaggon szállítmányt alperes minden körülmények közt átvenni tartozik, továbbá abból, hogy e két próbawaggon fát alperes a Sopronvidéki kőszénbánya részvénytársaságnak adta el, amiről felperes az alperesnek erre az árúra vonatkozó diszpozíciójából kétségkívül tudomással bírt s végül abból, hogy e két próbawaggon bányafa bányaüzem céljaira szolgált, az tehát mint egységes egész volt az ügylet tárgya, amelyet alperes az ő vevőjével kötött ügylet természeténél fogva annak csak mint egészét szállíthatta és hogy ekként az alperes a részbeni teljesítés elfogadását már csak azért is jogszerűen tagadhatta meg, mert csak így óvhatta meg magát azokkal a kilogásokkal szemben, amelyekkel ő ellenében^ a nem