Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

128 Hiteljogi Döntvénytár. megtérítésével köteles, amely a későbben való értékesítés időpontjáig az értékpapírok árfolyamában beállt. — //. Ennek összege bírói megállapítástól függött és ezért nem valorizálható. (Kúria 1925 szept. 17. P. VII. 286/1925. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint, ha felperes a lejárat után, de még 1922 március hónapban adta volna el az alperes értékpapírjait, úgy azokért 174,685 K-val többet kapott volna annál a mindössze 2.971,165 K-nál, amely az alperesi értékpapíroknak későbbi, időközben csökkent árfolyamon történt értékesítéséből a felperes kezéhez tényleg befolyt. A kir. Kúriának is az az álláspontja, hogy felperes az alperes értékpapírjait mindjárt követelésének a lejárta után, még 1922. évi márciusban értékesíteni volt köteles. Mert semmi törvényes oka sem volt az eladás tekintetében alperes által a 7. alattiban még a lejárat előtt adott megbízás teljesítésének a megtagadására vagy figyelmen kívül való hagyására s a megbízás teljesítéséből a felperesre hátrány nem származhatott. Ezek az értékpapírok ugyanis — amint a tényállásból kétségtelen — felperesnek a lejáratkor is már teljes fedezetet nyújtottak, sőt felperest már a másik fél érdekében is a kereskedői gondosság az alperesi megbízás teljesítésére kötelezte. Ezzel szemben felperes alaptalanul hivatkozik felülvizsgálati kérelmében eljárásának törvényszerűségét illetően az 1881 : XIV. tc. 11. és 15. §-aira és az 1887: XXVI. tc. 68. cikkére, mert a fennforgó esetre nem ezek a törvények, hanem a KT. 306. §. nyerhet csak alkalmazást, ez pedig a zálogtárgyaknak mindjárt a lejárat után való eladhatását illetően semmi korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Ezen az állásponton anyagjogi szabály sérelme nélkül, a kártérítésre vonatkozó anyagjogi szabály helyes alkalmazásával állapította meg a fellebbezési bíróság a felperes kártérítési kötelezettségét. A kártérítés összegét a fellebbezési bíróság a meg nem támadott tényállás alapján helyes számítás útján állapította meg 148,930 K-ban, az alperes viszontkereseti követelését a felülvizsgálati tárgyaláson maga is csak eire az összegre szállította le és felülvizsgálati panaszát csak e kárkövetelésnek valorizálatlanul történt megítélése ellen irányuló részében tartotta fenn. A nem valorizálás miatt emelt ez az alperesi panasz is azonban alaptalan. Mert a fennforgó esetben a viszonkereseti követelés összege bírói megállapítástól függött — az alperes követelése a viszonkeresetbe vett összegnél jóval kisebb összegben lett megállapítva, e megállapítás szerint, melynek helyességét alperes a felülvizsgálati tárgyaláson maga is elismerte — alperes nagyobb részben