Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)
60 Hiteljogi Döntvénytár. irányadó tényállás szerint a felperes által 4919 február 17-én alperesnek egészben előre kifizetett 5900 K szerződéses vételárral szemben a kereset megindításakor 40,000 K-t, a fellebbezési bírósági ítélet meghozatalakor pedig már 60—70,000 K-t tett ki s így oly rendkívüli mérvben emelkedett, hogy az alperesi szolgáltatás és a felperes által már teljesített ellenszolgáltatás között rendkívül nagy aránytalanság forogván íenn, a teljesítés az alperesre nézve utólag gazdaságilag annál is inkább lehetetlenné vált, mert az alperesnek a teljesítésre való kötelezésével az alperesre szerződésszegésével arányban nem álló anyagi hátrány háramolnék, a felperesre nézve pedig az rendkívül nagy vagyoni előnnyel járna, amiért is a fellebbezési bíróságnak jogi álláspontja szerint az alperes az ebben az irányban kifejlődött bírói gyakorlat által követett jogszabály értelmében teljesítésre nem kötelezhető. Ez az álláspont téves. A bírói gyakorlat ugyanis a most említett jogszabályt azokra az esetekre alkalmazza, amelyekben a vételár előre kifizetve nem volt, hanem csak az árú szolgáltatása idején fizetendő, az árú ára pedig időközben a szerződéses vételárral szemben oly rendkívül aránytalan módon és mérvben emelkedett, amilyen emelkedés az ügylet megkötésekor a legnagyobb fokú gondosság kifejtése mellett sem volt előre látható. Ez az eset azonban ezúttal fenn nem forog, mert az előadottak szerint a felperes a vételárt annak idején előre kifizette. Ilyen esetben pedig az említett jogszabály csak azzal a megszorítással nyerhet alkalmazást, hogy az az aladó, aki az eladott árúnak kikötött vételárát előre megkapta, de aztán nem szállított: az illető árú árában időközben beállott rendkívül aránytalan emelkedés okából a teljesítésnek utólagos gazdasági lehetetlenülésére sikerrel csak abban az esetben hivatkozhatik, ha nemcsak azt bizonyítja, hogy az árú ára időközben rendkívül aránytalanul emelkedett, hanem egyúttal azt is igazolja, hogy az árú árának ez az emelkedése aránytalanul nagyobb, mint amilyen mérvben a vételár megfizetése óta a korona vásárló ereje csökkent, illetőleg amilyen mérvben a magyar koronákban fizetett vételárnak az aranykorona akkori árához viszonyított értéke ugyanazon vételári összegnek jelenlegi értékű koronákban kifejezett értékével szemben nagyobbodott. Indokolja az említett jogszabálynak a jelenlegi és ahhoz hasonló esetekre csak a most jelzett megszorítással való alkalmazását az a körülmény, hogy az ellenkező felfogás oda vezetne, hogy a vevő a teljesítés iránti keresetével a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti rendkívüli aránytalanság címén oly esetben is elulasíltalnék, amikor ugyan az annak idején fizetett vételárnak a jelenlegi értékű koronákban kifejezett összegével az árúnak a
