Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 53 böző tartalékok a mérleg tehertételei közé, amint ezt felperes teszi, beállíthatnak, úgy ezek a tartalékalapok nyilván nem az alperesek javára, hanem ellenkezően az alperesek hátrányára vétetnének számításba s ezzel az alpereseket megillető nyereségjutalék jelentékenyen csökkentetnék. A kir. Kúria fentidézett határozatában elfoglalt és a Pp. 543. §-a értelmében a fellebbezési bíróságot kötelező állásponttal ellentétes ezeknél fogva a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az általa megállapított mérleg tehertételei közé a különböző tartalékokat is felvette és ezzel az alpereseket illető nyereségrészesedést csökkentette. Az alpereseknek emiatt emelt panasza tehát alapos. A fellebbezési bíróság a leltár cselekvő állagába felveti javakat nem a leltárba felvétel időpontjában, 1920. évi máj. hó 3-án volt értékben, hanem a beszerzési árban értékelte, és az alperesek nyereségjutalékát ezen az alapon állapította meg. Ez az álláspont azokra az ingatlanokra nézve, melyek a társaság megalakulásakor a felperes tulajdonát képezték, melyeket a társaságba felperes adott, és melyek üzleti forgalom tárgyát nem is képezik, helyes és megfelel a kir. Kúria által a részvénytársaságokat illetően követett annak a gyakorlatnak, hogy az ingatlanok értéke tekintet nélkül az időközben beállott értékemelkedésre, a mérlegben a régi értékkel veendő fel. Az üzleti forgalom körében eladásra szánt árúk tekintetében azonban a fellebbezési bíróság fenti álláspontja nem helytálló. Mert nyilt ellentétben áll a KT. 28. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel, mely szerint a leltárba felvett árúk értéke a felvétel időpontjában való érték szerint veendők fel, s különben is az a mérleg, mely ezen árúknak nem a forgalmi árát, hanem a beszerzéskori értékét mutatja ki, mikor az árúk értéke a beszerzés óta köztudomás szerint jelentékenyen emelkedett, a nyereséget nyilván a valódi nyereségen alul tünteti fel. Az alpereseket megillető nyereségjutalék kiszámításának alapjául szolgáló mérlegbe tehát, az üzleti forgalom körében eladásra szánt árúknak és a társasági viszony tartama alatt beszerzett üzleti felszereléshez tartozó ingóknak a felvétel időpontjában, azaz 1920. évi május hó 3-án volt értéke állítandó be. Ezen az állásponton azonban ez a per eldöntésre nem alkalmas, mert a fellebbezési bíróság a fentiek szerint irányadónak veendő értéket meg nem állapította. A fellebbezési bíróság ítéletét ezeknél fogva a Pp. 543. §-a alapján fel kellett oldani és a fellebbezési bíróságot e határozat rendelkező része szerinti további eljárásra kellett utasítani. = Ha valamely társaság tagjának keresete folytán a mérleg ítéletiles helyesbíttetik, akkor az ítélet lép a mérleg helyébe olyképen, hogy ennek alap-