Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 11 ges kelléke, hogy a szolgálat kizárólagos legyen, mert nincs kizárva, hogy az alkalmazott idejének vagy tevékenységének csak bizonyos meghatározott részét köti le, vagy, hogy főnöke engedelmével a maga vagy más részére ügyleteket kössön. — Oly helyi ügynök, ki kizárólag a főnök részére köt ügyleteket és az üzletben a vevőket is kiszolgálja: szolgálati viszonyban áll. (Budapesti kir. ítélőtábla 1922 okt. 27. 6. P. 3597 1922. sz.) A kir. ítélőtábla: A felülvizsgálati kérelemnek helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy elsőrendű felperesnek 7500 K-t, másodrendű felperesnek 7500 K-t fizessen. Indokok: Az alkusszal egyjelentőségű ügynök és a kereskedelmi alkalmazott között az a lényeges külömbség, hogy míg az előbbi Önálló kereskedő, aki megbízója részére kereskedelmi ügyleteket közvetít, addig a kereskedelmi alkalmazott önállóság nélkül, főnökétől függő szolgálati viszonyban áll. Szolgálati viszony akkor forog fenn, ha a munkavállaló tevékenységét vagy annak egy részét másnak háztartása, gazdagsága üzlete vagy egyéb kenyérkereső foglalkozása körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan leköti. A szolgálati viszonynak azonban nem lényege, hogy a szolgálat ellenértéke előre meghatározott, állandó összeg legyen, mert nincs kizárva, hogy az ellenérték egészben vagy részben az elért ügyletek utáni jutalékban legyen megállapítva; továbbá nem lényeges kelléke, hogy a szolgálat kizárólagos legyen, mert nincs kizárva, hogy az alkalmazott idejének vagy tevékenységének csak bizonyos meghatározott részét köti le, vagy, hogy főnöke engedelmével a maga vagy más részére ügyleteket kössön. A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy felperesek alperesnél nyolc hónapig helyi ügynöki minőségben alkalmazva voltak és hogy működésükért havi 300 K villamos általányon felül az eladások után 1, illetőleg 2% jutalékot kaptak, hogy havi jövedelmük fejenként állandóan 5—6000 K-ra rúgott. Megállapította tényként azt is, hogy felperesek, noha mások részére való ügyletkötéstől eltiltva nem voltak, tényleg alperesnél annyira el voítak foglalva, hogy más részére ügyleteket nem köthettek és tényleg nem is kötöttek, hogy az ügylet szerzésen kívül az általuk szerzett vevőket alperes üzielében ki is szolgálták. Ebből pedig arra a következtésre kellett jutni, hogy felperesek