Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. san — el nem adta, a kiadást ily címen meg nem tagadhatja. Közömbös emellett, hogy az 1919. év őszén történt szóbeli közlés után a felperes magát nem fedezte; mert ha az eladásról történt közlés a valóságnak megfelelt volna, akkor a jogait gyakorló alperessel szemben a fedezeti vétel jogilag hatástalan lett volna; és addig, amíg alperes az eladás eredményét — a befolyt összeget — nem közölte, a fedezeti vétel gazdaságilag sem lett volna indokolt. Ha pedig az eladás nem történt meg és így a papíroknak az alperes birtokában kell lenniök, a fedezeti vételre nem is volt szükség. De az is közömbös, hogy felperes csak 1920 november havában indította keresetét. Mert alperes volt az, aki 1918 április óta sem elszámolást, sem más értesítést nem küldött — ő hagyta a felperest, papírjai felöl bizonytalanságban — és a felperes az 1919 őszén véletlen találkozás alkalmával egész általánosságban tett alperesi nyilatkozat után is várhatta az állítólagos eladás módozatairól szóló szokásos és kötelességszerű elszámolást. Az időmúlás tehát az alperes mulasztására vezetendő vissza, ez pediiz a felperes terhére jogvesztést nem eredményezhet. Abban a kérdésben azonban, hogy alperes az értékpapírokat mily összeg lefizetése ellenében tartozik kiadni, ami gazdasági lehetetlenülésnek az alperes által az időközbeni nagy árfolyamemelkedésre alapított kifogásával kapcsolatos, megállapítandó, hogy felperes mikor győződött meg a papírok eladásáról tett szóbeli közlés valótlanságáról és így mikor tartozott volna a papírok kiadása iránti követelés támasztása mellett azt az egyenleget, amely az 1918 január 1-sején lezárt könyvkivonat szerint az ő terhére mutatkozott, járulékaival együtt megfizetni. Ez a kötelezettség csak az 1919. év őszén történt szóbeli közlés után állhatott be; mert az eladásnak 1917 áprilisban történt kilátásba helyezésétől fogva felperes joggal várhatta az elszámolást ; legkésőbb azonban, amikor felperes a papírok kiadását keresettel követelte, tartozását kifizetnie, vagy a megfelelő összeget bírói letétbe helyeznie kellelt volna. Ennek elmulasztása — a magyar korona időközi elértéktelenedésére való tekintettel — kártérítési kötelezettséget von maga után, amelynek mérve még tárgyalandó és megállapítandó. Ezenfelül: habár alperes szóbanforgó két rendbeli részvénymennyiség után az alaptőkefelemelések kapcsán igénybe vehető új részvényekre a sajátjából befizetéseket eszközölni nem tartozóit, mindenesetre köteles lett volna az elővételi jogokat a felperes érdekében értékesíteni. Felperes tehát nem követelhet új részvényeket, de ehelyett jár neki az az összeg, amely az elővételi jogok értékesítéséből befolyhatott ; a tényállás azonban ebben az