Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

124 Hiteljogi Döntvénytár. 1918 szeptember 24-én 2000 kg horgonyzott vaslemezt vett az alperestől és az árúnak kikötött vételárát az alperesnek előre kifizette. Az alperes a felperes részére szállítandó árút egy munkácsi kereskedőtől be is szerezte, de minthogy állítása szerint az árút abban az időben Munkácsról Budapestre vasúton szállítani nem lehetett, az árút Munkácsról Pécelre irányította és azt addig, amíg az árúnak Pécelről Budapestre való fuvaroztatása lehetséges lesz, Pécelen P. Hugóné ottani kereskedőnél elraktároztatta. Az árú azonban Pécelről az 1918 október hó végén kitört forradalom és az azt követő események miatt elszállítható nem volt. Minderről az alperes a felperest az árú szállítása iránt érdeklődő megbízottja útján értesítette és a felperesi megbízott ezt tudomásul vette, sőt az árúnak biztonságban tartása iránt is intézkedést tett. De mielőtt az árú Pécelről elszállíttatott volna, bekövetkezett az oláh megszállás, amelynek tartama alatt az oláh csapatok a kérdéses vaslemezárút is minden térítés nélkül elrabolták. Erre a tényállásra tekintettel nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperest teljesítésre irányuló keresetével elutasította. Az az eladó ugyanis, aki az eladott árút szállításra készen tartja, de mielőtt a szállítás megtörténhetett volna, az árú az ő (eladó) hibáján kívül megsemmisül, vagy ami ezzel egy jogi tekintet alá esik, ellenséges csapatok által elraboltatok — s akire nézve a szállítás, vagyis a teljesítés így utólag lehetetlenné vált — a teljesítés kötelezéttsége alól felszabadul. Következésképen az ilyen eladótól a teljesítés nem követelhető. A felperes tehát az alperestől teljesítést nem követelhet, hanem az alperes csak az előre kapott vételárat tartozott visszaadni. A fent kiemelt tényállás mellett az a kérdés, hogy való-e az alperesnek az az állítása — hogy abban az időben Munkácsról Budapestre árút vasútra feladni nem lehetett — a per elbírálásánál azért közömbös, mert a megállapított tényállás szerint az alperes közölte a felperessel, hogy az árút Munkácsról Pécelre irányíttatta és hogy az Pécelen van elraktározva, a felperes pedig ezt tudomásul vette, az ellen kifogást nem tett, tehát ahhoz hozzájárultnak tekintendő, következésképen abból, hogy az alperes az árút nem Budapestre, hanem Pécelre irányíttatta, egyfelől az alperes terhére rovandó mulasztás vagy hiba meg nem állapítható, másfelől pedig abból a felperes jogokat a maga részére nem származtathat. Ebből folyóan a felperesnek idevonatkozó panasza súlytalan. Súlytalan a felperesnek amiatt emelt panasza is, hogy a fellebbezési bíróság nem méltatta azt a körülményt, hogy az alperes 3'/. alatt csatolt saját könyvkivonata szerint a felperes által előre kifizetett 12,000 K vételárral («Követeb rovat 1918 szept. 24-iki