Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

92 Hiteljogi Döntvénytár. Ez a panasz nem alapos ; meri a KT 326. §-ának második bekezdése a lejárat napját jelöli meg ama időpontul, amelyen jegyzett árfolyam szerint számítandó át a teljesítés helyén forgalomban nem levő pénznem országos pénznemmé. Ezzel a világos és határozott rendelkezéssel szemben nem foglalhat helyt olyan értelmezés, amely szerint a lejárat napja csak akkor szolgálhat irányadóul, ha a fizetés e napon bekövetkezik, egyébként azonban a valóságos fizetés napján fennálló árfolyam szerint történjék az átszámítás. A törvény nem különböztet a lejárat napján és későbbi időpontban teljesített fizetés közt ; ily ktilönböztetés hiányában a törvényt alkalmazó bíróság sem különböztethet. A felperesnek a KT. 282. §-ára való hivatkozása sem alkalmas a KT. 326. §. 2. pontjának a fentitől eltérő értelmezésére, mert a 282. §. szövege nem tesz különbséget lejárai napja és fizetési határnap közt; ellenkezőleg a fizetési határnapot annak a napnak tekinti, amely napon a felek megegyezése szerint a követelés teljesítendő, ami teljesen egyenlő az előzetesen megállapított lejárati nappal. Ilyen előzetesen kikötött fizetési nap hiányában a késedelmi kamat a megintés napjától illeti a hitelezőt. Ezt, és nem mást fejez ki a KT. 282. §-a. A fizetés tekintetében a hitelező által adott halasztás esetén a KT. 326. §-ának alkalmazása szempontjából nem az eredetileg kikötött lejárati idő, hanem a fizetési halasztás elteltével beállott időpont mérvadó s amennyiben a fizetés helyén forgalomban nem levő pénz árfolyama időközben emelkedett, az országos pénznemben teljesítendő fizetés összege e magasabb árfolyamnak megfelelően határozandó meg. A felperes a felülvizsgálati szóbeli tárgyaláson előterjesztette ugyan azt, hogy tőle az alperes az 1916 október 4-iki lejárat után több ízben halasztást kért s kapott; azonban felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg a fellebbezési bíróság ítéletét azon az alapon, hogy a fizetési halasztás s az árfolyami időközi emelkedésének tényként való megállapítása eljárási szabály megsértésével mellőztetett; ily támadás hiányában és a fellebbezési bírósági ítéleti tény megállapításának a felperes részéről felülvizsgálati kérelmében kifejezett elfogadása mellett a felperesi követelés lejárati napjául az ítéletileg megállapított nap, vagyis 1918 október hó 4. napja tekintendő s így a svájci franknak utóbb beállott árfolyamemelkedése figyelembe vehető nem volt. Mindezek alapján a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. = V. ö. Hitélj. Dtár XIII. 27., 28., 29., XIV. 2. sz. esetekkel.