Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

84 Hileljogi Döntvénytár. szabályozott meghagyásos eljárás útján, ellenben az alperes nem bejegyzett kereskedő. A fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből elfogadott íléleti tényállása szerint az alperes az dfj. S. testvérek)) budapesti bejegyzett közkereseti társaságnak tagja és a fí) •/. alá csatolt cégjegyzék kivonatban a KT. 65. §-ának intézkedéséhez képest bevezetett polgári foglalkozására nézve nagykereskedőnek van feltüntetve, s jogosítva van a társaság képviseletére és a cég jegyzésére. A KT. 65. §. szerint a közkereseti társaság tagjai által cégüknek a kereskedelmi cégek jegyzékébe való bevezetés végett a cégbírósághoz benyújtandó bejelentésben fel kell tüntetni egyebek közt a társasági tagok nevét, polgári állását és lakhelyét. A KT. 67. §-a szerint pedig az a bejelentés egész terjedelmében bevezetendő a cégjegyzékbe. Ebből önként folyik, hogy a társaság cégének bejegyzésével a társaság tagjai is bejegyzett kereskedőknek tekintendők. Amikor tehát a kereskedelmi forgalomban a közkereseti társaság tagja a bejegyzett kereskedőt illető jogcselekményeket végez, nem mentesítheti magát azzal, hogy ő mint kereskedő külön bejegyezve nincs, mert lényegében ő a társas cég közös birtokosa és voltaképen az őt is megillető közös cég alatt iparszerűleg foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel. Ezen az alapon nem lehetett helyt adni az alperes fent ismertetett felülvizsgálati panaszának és a meghagyásos eljárás lefolytatását szabályszerűnek kellett elismerni, mert óvás hiányára és az arra fektetelt panasz is alaptalan, hogy a felperes követelése nem készpénzre irányult és így felperes tartozott volna a Pp. 620. §-ának megfelelően meghatározni azt a pénzösszeget, amelyet teljesítésül elfogadni kész. Ugyanis a KT. 298. §-a csak a kereskedelmi utalványokra rendeli alkalmaztatni a váltótörvénynek az óvásra vonatkozó határozatait, de nem egyszersmind a kötelezőjegyre is; egyébiránt a perbeli kötelezőjegynek fizetés végett történt bemutatásakor az 1920. évi 8261. M. E. sz. kormányrendelet 4. §-a értelmében óvásra nem is volt szükség. A kötelezőjegy cseh koronáról, tehát pénzről, habár idegen pénzről szól és így teljesen alaptalan az a panasz, hogy a felperes nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot követelt az alperestől. Az alperes azon az alapon is megtámadta a fellebbezési bíróság ítéletét, hogy ez a bíróság nem terjeszkedett ki annak elbírálásába, vájjon a kötelezőjegyben elfogadott tartozás nem túlságos-e, mint a felperesnek járó orvosi díjazás a végzett orvosi teendőkért. E tekintetben azt is sérelmezi, hogy a fellebbezési bíróság nem méltatta az f/4, és f/2, alatt csatolt mellékleteket