Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)
Hiteljogi Döntvénytár. peresnek akár az egész betétösszeget folyósítja valamelyik budapesti intézetnél, ebből a kijelentéséből pedig az állapítható meg, hogy a felmondástól felperessel szemben elállott s így a kereset időelőttiségére alapított kifogás elvetése miatt előterjeszteti felülvizsgálati panasz alaptalan. A takarékbetéti ügyletből a betétet elfogadó pénzintézetre az a kötelezettség hárul, hogy a betétül elhelyezett pénzértéket a kikötött időben kiszolgáltassa annak, aki az ügylet feltételeihez képest a betét felvételére jogosítva van ; a betétet elfogadó pénzintézetnek jogi helyzetét a betétre jogosult féllel szemben a pénz értékének időközi változásai nem érinthetik, mert az ő kötelezettségei tekintetében egyedül a betéti szerződés irányadó s ekként a pénzérték változásával járó következményeket rendszerint a betevőnek, mint hitelezőnek kell viselnie. A betevő tehát a betétként elhelyezett pénz értékének csökkenése esetében nem igényelheti azt, hogy neki a betett tőke az időközben beállott árfolyamcsökkenést kiegyenlítő olyan értékben vagy összegben téríttessék vissza, amely meghaladja azt az értéket, vagy összeget, amellyel a betét annak elhelyezése idejében bírt. Felperes az alperes azzal a kifogásával szemben, hogy a keresetben megjelölt betétek nála kivétel nélkül osztrák-magyar bankjegyekben helyeztettek el, nem kérte annak tényként való megállapítását, hogy a fizetések bármily részükben dinár-koronákban teljesíttettek volna, ennek a ténymegállapításnak mellőzése miatt felülvizsgálattal nem is élt s így alperesnek ez a kifogása megcáfoltnak nem tekinthető. Ebből pedig a fennebb kiemelt jogi állásponthoz képest önként folyik az, hogy felperes kereseti igénye csak a kérdéses betétösszegeknek a jelenleg közforgalom tárgyát képező pénznemben s a betett pénzeknek az elhelyezés idején volt értékének megfelelő összegben való visszaszolgáltatására terjedhet ki. A kif. pénzügvminiszternek a pénzkicserélés tárgyában kibocsátott 4684/M. P. 1921. és 4685 M. P. 1921. sz. rendeletei értelmében a szerb-horvát-szlovén állam hadereje által kiürített délvidéki területeken az első jugoszláv felülbélyegzésű és felülbélyegezetlen 10.000, 1000 és 100 K-ás osztrák-magyar bankjegyek 1921 október 15-én túl, az ugyanilyen 200, 50, 25, 20 és 10 K-ás bankjegyek pedig 1921 október 4-én túl már nem tárgyai a közforgalomnak, a 4116/M. P. 1921. sz. rendelet értelmében tehát mindenki teljes fizetési eszközül köteles elfogadni a magyar államjegyeket, a postatakarékpénztári államjegyeket s a két- és egykoronás utánzatokat. E rendelkezésekhez képest alperes a fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó részében való megváltoztatásával, illetve kiegészítésével a fennebb megjelölt pénzjegyekben teljesítendő fizetésre köteleztetett.