Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. 113 különösen arra való tekintenél, hogy az akkori bizonytalan gazdasági viszonyok mellett, amikor a megrendeléshez nagyobb értékű anyagot kellett beszereznie és feldolgoznia és tekintélyes értékű munkát kellett befektetni nagyobb biztosíték kellett megnyugtatására az iránt, hogy felperes az árút átveszi és árát kifizeti. Végül azt panaszolja az alperes, hogy eskü alatt vallotta, hogy az ügyletkötéskori akaratuk a 10,000 K-ra nézve oda irányult, hogy az foglalónak tekintessék, s a fellebbezési bíróság alaki jogszabályt sértett, amikor esküvel megerősített vallomását ebben a kérdésben bizonyítékul el nem fogadta. Az alperes eme felülvizsgálati panaszai azonban elfogadható alappal nem bírnak. Ugyanis a KT. 276. §-a értelmében foglaló alatt az a pénzösszeg értendő, amit az ügyletkötés alkalmával az^ egyik fél, a másiknak a szerződés megkötése jeléül átadott. A törvény ezen meghatározásánál fogva megfelel az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a foglaló minősítésénél nem az elnevezés az irányadó, hanem annak a törvényben megállapított jogi természete. Már pedig a tényállás szerint az ügyletkötéskor a felperes az alperesnek csak 2000 K-t adott át, a 8000 K-t pedig utóbb, s így ez az egységesnek vett 10,000 K már azért sem bírhat a foglaló jogi természetével, mert az abból utólagosan fizetett 8000 K a szerződés megkötése jeléül adottnak nem is tekinthető, holott a foglalónak rendeltetése és célja épen azt követeli meg, hogy az az ügyletkötéskor átadva is legyen. Az ügyletkötéskor átadott 2000 K pedig azért nem minősüthet foglalónak, mert ez az összeg a 10,000 K-ban meghatározott szolgáltatásnak részleteként fizettetett, az ugyanazon szolgáltatásra vonatkozó részletteljesítések pedig egységes jogi megítélés alá esnek. Ehhez képest még ha a felek a 10,000 K-ra nézve a foglaló elnevezést használták is és ha az alperes akarata egyenesen arra irányult is, hogy az foglalóul szolgáljon, mégsem lett a törvény szerinti foglalóvá, mert ahhoz, hogy azzá legyen, hiányzott a törvényben e tekintetben megkívánt tárgyi kelíék, az egész 10,000 K-nak az ügyletkötéskori átadása. Nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt az által sem, hogy a 10,000 K jogi minősítésénél figyelembe vette azt is, hogy a 38,000 K összvételárhoz képest a több mint annak egynegyed részét kitevő 10,000 K oly magas összeg, mely foglalóul rendszerint nem szokott adatni az ily magas összegben való foglalóadást, mint biztosítékot, a jelen esetben még a felülvizsgálati kérelemben felhozott, de közelebbről meg nem világított akkori Hiteljogi Döntvénytár. XV. 8