Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döittvintylár. lint az álvevő az üzleti tartozásokról «a rendes kereskedő gondosságával tudhatott)) szükségkép következik az is, hogy az üzletátvevő tudakozódás útján is köteles az üzleti tartozásokról meggyőződést szerezni: nem lehet kétség az iránt sem, hogy a tudakozódásnak épen a leghatékonyabb módjaként a hitelezőknek hírlapi közzététel útján való felhívása jelentkezik. A tudakozódás tárgyában tehát a hírlapi felhívással a másodrendű alperes a törvényben megkívánt rendes kereskedői gondosságnak eleget is tett és emellett a rendes kereskedő gondossága nem róvta reá még azt a terhet is, hogy az összes bíróságokat és hatóságokat napról-napra sorra járja, vájjon nem folyik-e valamelyik előtt az átruházó ellen valamely követelés érvényesítése iránt eljárás és pedig annál kevésbé, mert ez a ténykedése nem is nyújthatott elegendő biztosítékot és tájékozódást az üzleti tartozások tekintetében, amennyiben az üzletet terhelő oly kötelezettségekről, amelyek érvényesítése iránt a hitelezők eljárást folyamatba nem tettek, az üzletátvevő ezen az úton tudomást nem is szerezhet Ennek fpjytán az a körülmény, hogy felperes keresetét az elsőrendű alperes ellen a budapesti központi kk\ járásbíróságnál már 4920 október 18-án — tehát korábban, mint sem a másodrendű alperes a hitelezőket 1920 október 23-án hirlapilag felhívta — beadta és hogy erről a másodrendű alperes a kir. járásrósag főlajstrom irodájában tudomást szerezhetett; a másodrendű peres részéről a rendes kereskedői gondosság elmulasztására és ez alapon felelősségének megállapítására egymagában nem alkalmas. Ellenben minthogy a tényállásból kitetszően a hirlapi felhívással kapcsolatban a másodrendű alperes a vételárnak eg\ jelentékeny részét épen a még netán létező hitelezők követelés eire visszatartotta, a kifejtettek alapján csak az bír fontossággal, ogy az első- és másodrendű alperes közt a végelszámolás s a visszatartott vételárnak visszaadása a felperesnek a li) alatti levéllel való jelentkezése előtt-e vagy után történt-e, mert az előbbi esetben a másodrendű alperes a felperes követeléséről ínég az elszámolás és a vételár kiadása előtt szerezvén tudomást, módjában állott a visszatartott vételárból azt kielégíteni, vagy abból a felperes követelésére eső részt továbbra is visszatartani s ha ezt még sem tette, felelősséggel tartozik a felperesnek. Az utóbbi esetben pedig, amennyiben a felperes az elszámolás "és a vételár kifizetése után jelentkezett csak, s amennyiben addig a másodrendű alperes a felperes követeléséről nem tudott és a rendes kereskedő gondosságá^al egyébként sem tudhatott, úgy felelősséggel sem tartozik. A fellebbezési bíróság ítéletében azonban épen ezen döntő ténykörülmény tekintetében lényállás megállapítva nincs. Mint-