Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: A kir. Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta azért, mert kötelmi jogszabályként áll ugyan, hogy a késedelmes adós a hitelezőjétől visszatartott pénz használatának értéke fejéhen külön kikötés nélkül rendszerint csupán kamatot tartozik fizetni; úgy, de eme kamat fizetése mellett sem zárható el a hitelező attól, hogy ő az adós késedelméből eredő nagyobb kárának megtérítését követelhesse oly esetben, amidőn az adós késedelme egyáltalán nem menthető, amennyiben a méltányos jogfelfogással nem volna összeegyeztethető az adós késedelme következtében magasabb kamatra másoktól pénzfelvételre kényszerített hitelezőt eízárni attól, hogy ez az így szenvedett káráért a vétkes, avagy szándékos késedelembe esett adósát felelőssé tegye. Döntő kérdés tehát a perben az, hogy ily minősített késedelem az alperes terhére fennforog e. A kir. Kúria megítélése szerint is helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy ily késedelmet az alperes terhére megállapítani nem lehet; mert, amint ezt a fellebbezési bíróság is megtámadott ítéletében helyesen kifejtette, egymagában az a körülmény, hogy az alperes a felperesek által ellene a vállalati összegből visszatartott 129,661 K kifizetése iránt indított perben védekezett és a kereseti követelés ellen kifogásokkal, majd pedig viszonkeresettel is élt, a vétkes, avagy szándékos késedelem megállapítására annál kevésbé szolgálhat alapul, mert a követelési perben hozott ítéletekből kitetszően a peres felek között az épület átadásával összefüggő oly elintézetlen vitás kérdések merültek fel, amelyek csakis az abban a perben felvett bizonyítás adatai alapján voltak végleg eldönthetők és e mellett az alperes kifogásai nem is voltak merőben alaptalanok, amennyiben az ítéletek indokolásából kitűnik az, amiként a felperesek által vállalt és felépített bérházon még az átadás után is javításokat és pótlásokat igénylő építési hiányok állapítanak meg; másrészt pedig az alperes viszontkeresete részben sikerre is vezetett, de mindezek mellett a perben az sem nyert megállapítást, hogy az alperes mulasztása következtében állott volna be annak a kényszerű szüksége, hogy dacára annak, miként az alperestől az épület átadásáig az alperesi fellebbezéshez csatolt és vitássá nem tett kimutatás szerint a felperesek több mint egy millió koronát már felvettek — az ehhez mérten nyílván csekélyebb összegek kifizetése végeit voltak volna kölcsönfelvételekre utalva a felperesek — már pedig enélkül az alperes késedelme és a felperesek kölcsönzése között az oki összefüggés meg nem állapítható, holott a keresetbe vett kártérítési igény érvényesíthetésének ez szintén előfeltétele. Ezek szerint és mert az óvadék kiadása iránt folyamatba tett per az előzően indított követelési perrel ugyanazon jogviszony-