Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

Hiteljogi Döntvénytár. 1919 okt. 25-én alperes közölte a felperessel, hogy a zálog•leveleket szállítani nem tudja és ezért arra kérte felperest, hogy adja el neki a szóbanforgó papírokat, hogy így az ügyet rendezhesse. Habár aznap a felperesi előadás szerint a címleteket a tőzsdén 120%-kai keresték, ő előzékenységből Í17°o-kal engedte át azokat alperesnek. Állította felperes, hogy ez utóbbi ügylet azzal a feltétellel jött létre felek közölt, hogy a vételárat alperes csakis az akkor szokásos fizetési pénznemben, vagyis lebélyegezetlen Osztrák-magyar 1000 koronás bankjegyekben köteles megfizetni. Felperes szerint e megállapodásból kifolyólag alperessel szemben összesen 316,775 korona követelése támadt. Ez a követelés úgy adódik, hogy felperes a szept. 20-iki és okt. 25-iki két ügyletet egymással szembeállítván, a 300,000 korona névértékű záloglevelet 1Q3»'5% árfolyam mellett elszámolja 310,600 koronában, amihez hozzáüti a 4Va%-os kamatokat, ebből az összegből a Wienben alperes részére kiutalt 275,000 koronát alperes a javára írja és az ő részére csupán a számla átadásakor fizetendő 40,787 korona 50 fillért ismeri el. Megterheli azonban alperesi az okt. 25-iki eladásból kifolyólag 117%-os árfolyam alapján 351,000 koronában, amihez hozzáüti a 472%-os kamatokat és az így alperes terhére mutatkozó összesen 357,562 korona 50 fillérből a fenti 40,787 korona 50 fillért fcozza levonásba. A bíróság azt állapította meg, hogy 1919 okt. 25-én peres felek között lényegében nem jött új ügylet létre, hanem peres felek akkor az 1919 szept. 20-iki ügyletre vonatkozólag, minthogy ez az ügylet a szavatosi cég nem szállítása miatt foganatba nem mehetett, stornó-ügyletet kötöttek. Kétségtelen ennek folytán az, hogy a 117%-os árfolyam megállapítás peres felek között, valamint a címletek visszaeladása kizárólag csak azért történt, hogy az 1919 szept. 20-iki ügylet nem teljesítése miatt peres felek egymás között elszámoljanak, illetve ezt a korábbi ügyletet stornírozzák. Ezek szerint alaptalan volt felperesnek a keresetben előadott számadása, amelyben ő két egymással össze nem függő önálló ügyletet számol el alperessel. Kétségtelen azonban az, hogy alperes szerződésszegő volt azáltal, hogy az 1919 szept. 20-iki ügyletet nem teljesítette és hogy ebből kifolyólag ő felperest kártalanítani tartozik. A felperest megillető ez a kártérítési összeg mindenekelőtt az az árfolyamkülönbözet, mely a 300,000 korona névértékű 47*%-os magyar földhitelintézeti zálogleveleknek 103Va%-os szerződési árfolyama és az okt, 25-én egyezségileg megállapított 117%-os stornó-árfolyam között mutatkozik. Ez a különbözet alperes terhére 40,500 koronát tesz ki.