Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

*ö Hüeljogi Döntvénytár. térő díjképzési alapon kiszámított díjtételek alapján és a fuvarozás tartama szempontjából eltérő szállítmányok fuvardíja között; a különbség csupán abban jelentkezik, hogy a gyorsárú fuvardíja az illető árúra megállapított díjszabási osztály díjtételének az alperesi árúdíjszabás I. R. B) szakasz. A II. fejezetében (5. lap) részletezett többszöröse. Külön díjszabási osztályozás azonban a gyorsárúk tekintetében az alperesi Ü. Sz.-ban nem foglaltatik. Maga a gyorsfuvarlevél is igazolja egyébként, hogy e tekintetben a gyors- és teherszállítmány között különbség nincs, mert a felek közötti fuvarozási szerződés alapját képező gyors fuvarlevél a biztosításra vonatkozó bejegyzések céljából ugyanazon rovatokat tartalmazza, mint a teherfuvarlevél úgy az árúbevallásra, mint az osztály szerint biztosított árúknál bevallott értéktöbblet feltüntetésére szolgáló hasáboknál, amely körülmények már magukban véve is tarthatatlanná teszik felperes álláspontját. Ennélfogva az elsőbíróság ítéletét a fentiekkel kiegészített saját indokainál fogva helybenhagyni kellett. (1917 márc. 15. P. 2099/1916. sz. a.) A kir. tábla: A felperest a felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperesnek arra alapított támadásai, hogy a fellebbezési bíróság — arra való tekintettel, hogy a perbeli küldemények gyorsárúként adattak fel — tévesen alkalmazta azokra az alperes üzletszabályzata 68. §-át és e szakasznak téves értelmezésével határozta meg az alperes kártérítési kötelezettségének mérvét, cáfolatukat találják a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett és saját, kiegészítést nem igénylő indokaiban. Az elsőbíróság ítéletének indokolásában feltüntetett és a fellebbezési bíróság ítéletének indokolása szerint a fellebbezési eljárásban is előadott tényállás szerint a felperes kijelentette, hogy kényszerbiztosításnak megfelelő kártérítési összeget az alperestől megkapta és hogy abban az esetben, ha a kártérítés kiszámítása az alperes üzletszabályzatának 68. §-a 2. bekezdése alapján történik, alperesen további követeinivalója nincs. A Pp. 534. §-a 2. bekezdése alapján irányadó e megállapítás mellett a felperesnek az a további panasza sem szolgálhat felülvizsgálat alapjául, hogy a kártérítésnek a kényszerbiztosítás alapulvételével az üzletszabályzat 68. §-a második bekezdése szerint való kiszámítása esetében is még 120 K jár a felperesnek. Mindezekhez képest a felperest a felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. = V. ö. Hitelj. Dtár XI. 146. sz. esettel.