Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Hiteljogi Döntvénytár. 48 Ebhez képest tehát a 68. §. értelmében az árú elveszése ^esetén a kereskedelmi érték vétetik ugyan alapul, He a 2. és 3. pontban foglalt korlátozással, amely szerint a megadható kártalanítás legnagyobb tételét a kényszerűleg biztosított érték, amenynyiben pedig többletértékre történt biztosítás, eme többletérték is képezi. Minthogy az nem volt vitás, hogy a jelen esetben a többletérték erejéig biztosítás nem történt és minthogy az sem volt vitás, hogy a kényszerűleg biztosított érték erejéig felperes kártérítési igénye kielégítést nyert, a fent kifejtettek szerint pedig felperes ennél nagyobb kártérítést nem igényelhet. Felperest tehát keresetével elutasítani kellett. (194 6 ápr. 20. P I. 150,256/1916. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Az elsőbíróság végítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. törvényszék elfogadta az elsőbíróság által a tárgyalás eredményének helyes mérlegelésével megállapított tényállást; magáévá tette annak helyes jogi döntését is indokainál fogva és a tellebbezés során felhozottakra tekintettel még azért is, mert a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletből származó jogviszonyokat szabályozó 393—420. §-ai nem tartalmaznak oly intézkedéseket, amelyek a felek akarata által megmásíthatok nem lennének, ily törvényes tilalom hiányából pedig okszerűleg következik, hogy alperes kártérítési kötelezettsége mérvének meghatározásánál nem a KT. 399. §-a f. bekezdésének rendelkezései, amelyek szerint az árú elveszése esetében a kár kiszámításánál a rendes kereskedelmi érték veendő alapul, hanem az iratoknál elfekvő fuvarlevelek szerint a fuvarozási szerződés kiegészítő részévé vált Ü. Sz. határozmányai az irányadók, különösen annak az elsőbíróság ítéletében helyesen felhívott 68. §. alatt, amelynek alapján a kir. törvényszék által is «gész terjedelmében magáévá tett indokolásban helyesen kifejtettek szerint a kártérítés mérve a biztosítási érték szerint igazodik. Ezek alapján nincs megállható alapja felperes amaz álláspontjának sem, hogy a kényszerbiztosítás csakis az alperesnél feladott teherárúkra vonatkoznék, a gyorsárúszállítmányokra azonban ki nem terjedne, mert a gyorsárúszállítmányként feladott küldemények ugyanazon díjszabási osztályba tartoznak, mint a teherárúkként teladottak, amelyekre nézve a vonatkozó biztosítási díjtételek az alperesi Helyiárúdíjszabás I. rész B) szakasz D) fejezet XVI. tétele alatt felvett mellékilletékek díjszabásában vannak felvéve (28. lap). A gyors- és leherárúk fuvardíja nem alakul ki ugyanis el-