Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 induló vonattal fékező-kocsiként elvitte, az árú elhurcolása körül magasabb erőhatalomnak nem vehető. Helyes ez az álláspont főleg azért, mert abból, hogy bármily sürgős volt is a katonai vonatok elindítása, azoknak összeállítása és így egy fékező-kocsinak beállítása is bizonyos időt vesz igénybe, helyes következtetéssel állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy alperes alkalmazottai a szóbanforgó árút tartalmazott 12 ládának a kérdéses kocsiból az illető katonai vonat elindítása előtt való kirakásától nem voltak elzárva, illetőleg, hogy azt a vonat elindítása előtt kirakniok nem volt lehetetlen. Miután pedig a fuvarlevél a Mezőlaborczra 1915 jún. 6-án megérkezett árúról felperesnek ugyanazon a napon adatott ki és a kocsival együtt tévesen Galíciába elvitt és hosszas nyomozás után Mezőlaborczra csak 1915 dec. 15-én visszaérkezett árú eddig a napig felperesnek nem volt kiszolgáltatható: ennélfogva űgyelemmel a vasúti Ü. Sz. 90. §-ára és azért, mert felperes az árút átvenni nem hajlandó, az Ü. Sz. vonatkozó határoamányainak helyes alkalmazásával állapította meg a fellebbezési bíróság alperes kártérítési kötelezettségét a szóbanforgó árúért, mint fuvarozás közben elveszettnek tekintendőért és az U. Sz. 88. §-a alapján helyesen kötelezte alperest az ítéletében idevonatkozóan kifejtettek szerint arra, hogy felperesnek kártérítés címén 1423 K 20 f-t fizessen. Ezeknél fogva a kir. Kúria alperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta. Felperes felülvizsgálati kérelmét illetően ennek a tanuk vallomásainak helytelen mérlegelésére fektetett panaszai alaptalanok azért, mert a fellebbezési bíróság az összes döntő körülményekre kiterjeszkedő ítéleti ténymegállapítások tekintetében a Pp. 270. §-ában előírt követelménynek megfelelt, ténybeli meggyőződése pedig felülvizsgálat alá nem vonható. Az ítéletében megállapított tények mellett, jelesül hogy a mezőlaborczi állomáson a szóbanforgó időben — nem sokkal a gorlicei áttörés után — rendkívüli állapotok uralkodtak, hogy az állomásnak raktárhelyiségei nem voltak, hogy emiatt az árúkat szabad ég alá rakták ki, a kényesebb árúkat pedig lehetőleg egyenesen a kocsikból adták ki a feleknek, hogy a Galíciában folytatott hadműveletek következtében előállott óriási forgalom miatt a szolgálat a rendes és a kisegítésül odarendelt vasúti személyzet teljesítvényét a legnagyobb mértékben igénybe vette és hogy a felperes árúit tartalmazott kocsit mint fékkel ellátottat az állomás katonai parancsnoksága éjjel egy Galíciába -irányított vonatba beosztotta és így ez a kocsi az árúkkal együtt Galíciába vittetett, a fellebbezési bíróság helyes következtetéssel állapította