Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)
8 Hiteljogi Döntvénytár. meg azt, hogy alperest a fennforgó körülmények közt az árúnak a kocsiból kellő időben ki nem rakása, illetve annak elhurcolása körül vétkes gondatlanság nem terheli. Felperesnek az a panasza sem helytálló, hogy miután a kérdéses kocsi Galíciából az árú nélkül érkezett vissza, alperest az árú előkerítése körül is vétkes mulasztás, illetve a szerinte e tekintetben vétkes mulasztást elkövetett galíciai vasút eljárásáért is felelősség terheli, nem helytálló pedig ez a panasz azért, mert a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerinl alperes az árú előkerítése iránt hosszas nyomozást folytatott és mert felperes az elsőbírósági eljárás során nem hozott fel a szóbaníorgó irányban oly tényeket, amelyek alapján a vétkes gondatlanságot meg lehetne állapítani. Ezeknél fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy alperest a fennforgó esetben a teljes kártérítési kötelezettség nem terheli. (Ü. Sz. 95. § a.) • A Pp. 426. § ának helyes alkalmazásával marasztalta a fellebbezési bíróság a csak részben pervesztes alperest csupán részperköltségben. A fennebbiekben elfoglalt jogi állásponttal szemben felperes felülvizsgálati kérelme is minden irányban alaptalan. Egyik fél felülvizsgálati kérelme sem vezetvén sikerre, a kir. Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét köztük a Pp. 543. és 508. §-ai alapján kölcsönösen megszüntette. ¥ * — V. ö. Hiielj. Dtár I. 67., X. 107., XI. 22., 145. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. — A vasút vétkessége tekintetében a gyakorlatot 1. Hitelj. Dtár II. 41., III. 38., 103., 110., 111., 112., 188., IV. 13., 91, 93., 192., V. 21., 57., 76., 161., VI. 3o., 145., VII. 9., 30., 108., VIII. 63., 64., 123., IX. 6;i., 66., 76., 114., 115., 153., 215., X. 136., 155., 156., 236., XI. 14., 73. és a következő 8. sz. alatt. 5. Noha az árú szállítása idején a rendeltetés helyén az orosz betörés által veszélyeztetett állomások és vonatok kiürítése folytán nagymérvű kocsitorlódás és óriási mérvű katonai forgalom állott be, s ugyanekkor a vasúti személyzet cselekvési szabadsága korlátozva volt: nem mentesül a vasút az árúk elhurcolásával tanúsított vétkesség alól, ha nem mutat ki olyan konkrét tényeket, amelyekből