Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Döntvénytár. «7 A budapesti kir. tábla: A felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A F. és V. cég kérelmére folyamatba tett egyes>égi eljárás során hozott jóváhagyó végzés ellen egyedül a kényszeregyességi adós cég egyik tagja, F. L. nevében ennek részére ügygondnokul kirendelt atyja F. V. élt leifolyamodással, aki sé* relmesnek tartja a kényszeregyességet gondnokoltjára nézve azért, mert az egyesség feltételei szerint a cég, valamint V. D. cégtag mentesül a kvóta fizetésével a cég kötelezettségei alól, ellenben F. L, a másik cégtag továbbra is kötelezettségben marad. A kir. tábla a maga részéről is helyesnek fogadja el az elsőbíróság amaz intézkedését, hogy a hadifogságban levő cégtag részére ügygondnokot rendelt és az ügygondnokot a íelfolyamodás benyújtására jogosultnak tekinti. Érdemben azonban a felfolyamodásnak nem adott helyt. A 4070/1915. M. E. sz. rendelet (R.) közkereseti társaságok kényszeregyességénéi többrendbeli intézkedéseiből kivehetőleg abból indult ki, hogy ily társaságoknak lehetővé keli tenni kényszeregyesség kötését akkor is, ha egyik tagja hadbavonult. Ily intézkedések hiányában társas cégekre nézve a kényszeregyesség jótéteménye a háború tartamára illuzóriussá vált volna : minthogy pedig a R. a kivételes hatalom alapján lett kibocsátva és így létrejöttének idejében érvényessége csak a háború tartamára szorítkozott, általános irányelvül azt kellett elfogadni, hogy társas cégek egy-egy tagjának hadbavonulása nem gátolja az egyesség megkötését, ha egyébként annak feltételei megvannak. Ez a legislatórius szempont volt nyílván irányadó a R. amaz álláspontjánál, hogy az eljárás megindítása iránti kérelemhez és ajánlat érvényességéhez nem szükséges valamennyi tag aláírása, illetőleg hozzájárulása, hanem a képviselet általános szabályai irányadók. Ebből íoly az is, hogy a R. 1. §. 2. bekezdése erre az esetre a csődtörvény ü247. §-ával ellentétben a fizetőképtelenségnek nem hitelt érdemlő igazolását, hanem csak valószínűsítését kívánja meg, mi ezzel szemben hagyatékra vonatkozólag valamennyi örökös hozzájárulása szükséges. Abból, hogy a R. megengedi az eljárás megindítását bármely tag kérelmére és abból, hogy a jóváhagyás megtagadásának okai között nem szerepel a hozzá nem járult tag beleegyezésének hiánya, következik, hogy ily beleegyezés vagy hozzájárulás nem is feltétele az egyesség jóváhagyásának. Ha tehát a megtagadás egyéb okai fenn nem forognak, a bíró a távollevő tag hozzájárulásának hiányában is köteles az egyességet jóváhagyni. Áttérve már most a megtámadott egyesség tarlalmára, a R. 61. §. 3. bekezdéséből nyilvánvaló, hogy a R. érvényesnek és jóváhagyhatónak tekinti azt az egyességi megállapodást, hogy a 5*