Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

68 Hüeljogi DönlvétttJWT. közkereseti társaság egyik tagja mentesüljön, másik tagja pedig ne mentesüljön a kvótát meghaladó tartozások alól. A közkereseti társaság tagjának a társaság tartozásaiért való felelőssége törvényen alapul és így rajta sérelem nem esik, ha ez a felelőssége az egyesség után is fennmarad, annál kevésbbé, mert a R. idézett helyének szövege íélre nem érthető módon utal arra, * hogy az ott foglalt szabály csak interpretatív jellegű, tehát csak az egyesség esetleg e részben nem intézkedő megállapodásainak értelmezését célozza. Ha tehát az egyesség intézkedik, akkor e szabály alkalmazására egyáltalán nem nyílik tér. Viszont semmi jogszabályba nem ütközik oly egyesség sem, hogy az adós cég tagjai közül egyesek mentesüljenek, mások pedig bennmaradjanak az obiigóban. Az adós cég tagjaira az egyenlő elbánás elve nem vonatkozik, s az a cégtag, aki a cég nevében jogosítva van egyességi ajánlatot előterjeszteni, jogosítva van ezt oly értelemben is tenni, hogy ő mentesüljön a felelősség alól, társa pedig ne mentesüljön. A megtámadott megállapodás egyébként nem is sérelmes F. L. cégtársra, mert helyzete az egyesség létesülése folytán semmiben sem vált rosszabbá, mint hogyha az egyesség bírósági jóváhagyást nyerne. A R. 57. §. 3. bekezdése értelmében ugyanis az egyesség jóváhagyásának megtagadása esetében az adós cég ellen a csődöt hivatalból meg kellett volna nyitni. Ebben az esetben F. L. a cégnek a csődkvótát meghaladó tartozásaiért szintén egyetemlegesen felelős lett volna. Már pedig az egyességi eljárás során foganatosított nyomozás és nevezetesen a vagyonfelügyelőnek az ellenőrző biztos által is jóváhagyott becslése szerint az adós cég vagyona csak a követeléseknek alig 27%-ára nyújt fedezetet, tehát a hitelezőkre jutó hányad teltétlenül kevesebb és így a F. L. terhére maradó különbözet feltétlenül több lenne, mint amennyi erejéig ő az egyesség folytán esetleg felelősségre lesz vonható. A R. fent meghatározott intenciójából folyólag nem áll helyt a felfolyamodásnak az az érvelése sem, hogy az eljárást a fél hadbavonulása okából legrosszabb esetben is fel kellett volna függeszteni. A R. célja az lévén, hogy az egyességi eljárás lefolytatását az adós cég valamelyik tagjának hadbavonulása nem gátolja, az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályokat az egyességi eljárásban nem lehet oly értelemben alkalmazni, hogy az eljárást a hadbavonult adós cégtag visszatértéig fel kelljen függeszteni. Az 1380/1915. M. E. sz. rendelet 14. §-a is csak azt írja elő, hogy a hadbavonultra azok a szabályok állanak, amelyeket az illető eljárás szerint az ismeretlen helyen távollevőkre kell alkalmazni. Már pedig kétségtelen, hogy az adós közkereseti társaság által folyamatba tett eljárást nem kell felfüggeszteni, ha egyik