Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Döntvénytár. 85 raszlaló ítélet alapján 1913-ban kielégítési végrehajtást vezetett, ^z azonban mindkét pénzintézet vagyontalansága miatt eredménytelen maradt. Ezekután kártérítéssel lépett fel alperes ellen azon az alapon, hogy alperes mindkét pénzintézetnek igazgatósági és később felszámoló bizottsági tagja volt és mint ilyent a nyugdíjalap megszüntetése körül mulasztás terheli és ezért felperest törvény szerint kártalanítani tartozik. A kir. Kúria is elfogadta a fellebbezési bíróságnak az előlegezési szövetkezeti e tekintetben irányadó alapszabályok 118., 119. §-aira alapított azt a jogi álláspontját, hogy a nyugdíjalap külön kezelendő, a pénzintézet veszteségei által nem érintetik és hogy a szövetkezet feloszlása vagy felszámolása esetén a nyugdíjigényes tisztviselők között azok megállapított igényeik arányában osztandó fel; nyilvánvaló mindezekből, hogy a nyugdíjalapot teljes egészében az igazgatóság fenntartani volt köteles és ha ebbeli kötelességének eleget nem tett, mulasztásáért telelős és a felelősséget nem szünteti meg az a körülmény, hogy a nyugdíjalap-kezelő bizottság az alap pénzének egy részét a dévai hitelbank r.-t. részvényeiből 350 részvény jegyzésére fordította, amely utóbb teljesen értéktelenné vált; mert a kezelőbizottság hatásköre az alapszabály 122. §-a értelmében csak a kezelésre terjed ki és nem jogosult a nyugdíjalap állagát megváltoztatni és az igazgatóság, habár módjában állott, a kezelőbizottságnak ezt az eljárását meg nem akadályozta. A fellebbezési bíróságnak további ítéleti tényállása szerint felperes a 35,000 K részvényjegyzéshez hozzá nem járult, őt tehát az alapszabály 119. §-a értelmében a nyugdíjalapból az 1912-ben részére kifizetett 3512 K-án felül még a számszerűleg különben nem vitás kereseti követelés illeti meg. A fellebbezési bíróság tényként megállapította azt is, hogy a Hitelbank r.-t. és az előlegezési szövetkezet felszámolását 1911 febr. 1. napján hozott közgyűlési határozattal kimondotta és vagyonát 1912-ben 250,000 K-ért eladta és ebből felperesnek a teljes igénye az előadottak szerint kielégítést nem nyeri. A kereskedelmi törvény 189., 241. és 205. §-a értelmében az igazgatósági tagok az alapszabályok pontos betartásáért egyetemlegesen felelősek és ép ily mértékben felelősek a felszámolók a vagyon felosztása tekintetében és az igazgatósági tagok felelősségét nem szünteti meg az a körülmény sem, hogy alapszabályellenes eljárásuk közgyűlési határozaton alapszik is. A kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak az alperes részéről előterjesztett elévülési kifogásra' vonatkozó jogi álláspontját elfogadva, alperes marasztalását helyesnek találja és ennélfogva Hiteljogi Döntvénytár XII. 5