Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Hitel jogi Döntvénytár. 15 lem nem terhelhette, az alperesnek a KT. 351. §-a alapján csak arra nyílt joga, hogy az árút közraktárba vagy magánszemélynél letehesse vagy a KT. 347. §-a értelmében eladhassa és a késetleiemből eredt kárának a megtérítését követelhesse. Az alperes által foganatosított eladás azonban nagyobb árban történvén a szerződéses árnál, az alperesnek nincs kára; és mivel az eladó által az átvételi késedelemben levő vevővel szemben foganatosított kényszereladás a késedelmes vevő számlájára történik és ez a késedelem az alapszerződés hatályát meg nem szünteti, kétségtelen, hogy a szerződéses vételárat meghaladó kényszereladási eredmény a vevőt illeti, amely a jelen esetben a S. K. és S. A. tanúk vallomásai szerint 1020 K-t tesz ki; ezt az összeget tehát az alperes a felperesnek kiszolgáltatni és annak a kamatait is a felperesnak megtéríteni tartozik. Ennél nagyobb összeget azonban e címen a felperes az alperestől azért nem igényelhet, mert az elsőbíróság íléletében megállapított tényállás szerint az alperes által a felperesnek eladott búza és rozs minősége nem lévén kétséget kizáró módon megállapítható, csakis az alperes által eszközölt eladásnál elért vételár tekinthető oly biztos alapnak, amelyre a felperes követelése alapítható. A másodbíróság ítéletének felülbírált részét a per főtárgya tekintetében azért ily részben meg kellett változtatni, egyébként azonban azt helyben kellett hagyni. * * = A. vevő csupán átvételi és nem fizetésbeli késedelemben is lévén (t. i. hitelezés esete forogván fenn), az eladó a KT. 351. §-a szerinti jogait gyakorolhatja, de a vételtől el nem állhat. Kúria 1120/1892. Magyar Dtár IX. 492.. 8. /. Azzal szemben, hogy az eladó a szerződés leljesítését nem a vevő fizetési késedelme miatt tagadta meg, sőt a vevő kártérítési igényét, habár . kisebb terjedelemben, elismerte, a vevő méltán lehetett abban a hitben, hogy az eladó a vételár kifizetését nem kívánja, hanem a vételárnak az árkülönbözettel való részleges elszámolásába belenyugszik. Amiből viszont következik, hogy amenynyiben az eladó a vevő késedelmét annak hátrányára felhasználni kívánta, tartozott a kereskedelmi