Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

7S Hileljogi Döntvénytár. nevezett panaszlottal szemben való határozathozatalt a kir. tábla ezúttal mellőzte. Sz. B., H. J.. K. M. és L. V. panaszlottakkal szemben pedig az elsőbíróság ítéletének reájuk vonatkozó részét hatályon kívül helyezve, a terhükre rótt kereskedelmi vétség miatti eljárás meg volt szüntetendő a következő okokból: A. kereskedelmi törvény 218. §-ának 1. pontjába ütköző kereskedelmi vétséget az ott felhozott egyéb előfeltételek fennforgása mellett a részvénytársaság (szövetkezet) igazgatóságának az a tagja követi el, aki a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetés végett tudva valótlan előterjesztést tesz. A most elbírálás tárgyát tevő, a kereskedelmi törvény 218. §-a 1. pontja szerinti kereskedelmi vétségnek a büntethetőség szempontjából való első kritériumát tehát az képezi, hogy az illető őégbírósághoz szóló előterjesztés, illetve beadvány a panaszlott igazgatósági tag ténykedése legyen. A fennforgó esetben az a 9210/1912. sz. beadványt, amelyben a panaszbeli előterjesztés foglaltatik, csak L. V. és Ö. L. írták alá; a többi: ezt a beadványt alá nem írt panaszlottak, tí. m. Sz. B., H. J. és K. M. vétkessége tehát már csak ebből az okból sem volt megállapítható; mert semmi kétséget nem szenvedhet, hogy a büntető felelősség megállapításánál a magánjogi szabályok általában csakis annyiban nyerhetnek alkalmazást, amennyiben alkalmazhatóságukat maga a törvény megengedi; már pedig a kereskedelmi törvény 191. §-ában foglalt annak a szabálynak, hogy t. i. az igazgatóság, mint ilyennek határozataiért és intézkedéseiért az ezekben közvetlenül részt nem vett igazgatósági tag is felelős, ha ellenük kifejezetten nem tiltakozik, alkalmazását a kereskedelmi törvénynek fentidézett büntető vonatkozású rendelkezése elő nem írja, kiterjesztőleg pedig a büntető vonatkozású törvényes rendelkezések nem magyarázhatók. A KT. 218. §. \. pontjába ütköző kereskedelmi vétség, egyéb előfeltételek mellett — a tudva valótlan előterjesztéssel követtetvén el — Sz. B., H. J. és K. M.-mal szemben tehát az eljárás már ebből az okból meg volt szüntetendő. Ami már most L. V. panaszlottat illeti, aki ugyanis a szcbanlevő 9210/1912. sz. cégbírósági beadvány egyik aláírója volt, részben vizsgálat tárgyává volt teendő az, hogy a szóbanlevő kereskedelmi vétség megállapíthatásának az a további kritériuma, hogy t. i. a valótlan bejeleités «tudva» történjék : megállapítható e a fennforgó esetben L. V.-ra nézve? Idevonatkozóan a kir. tábla nem osztja az elsőbíróságnak azt a felfogását, hogy a már ismételten idézett törvényhelyen