Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

fíiteljogi Döntvénytár. in indokok: Az alapperben a másodrendű alperes a kereseti kérelemnek megfelelően mint a férje, az elsőrendű alperes üzletének az átvevője marasztaltatott az elsőrendű alperes által átvett és üzletében felhasznált árúk vételárában. A másodrendű alperes átvevői felelősségét az alapperbeli ítélet arra az indokra alapította, hogy a másodrendű alperes a férje hadbavonulása után egy ideig zárva tartott üzletet újból megnyitotta és tovább folytatta. A másodrendű alperes részéről az újított perben felhozott bizonyítékokból az e részben meg nem támadott és ennélfogva a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az derült ki, hogy a másodrendű alperes nem váltott a saját nevére új iparengedélyt, hanem a férje iparengedélye alapján folytatja az üzletet, mely fölött a férje nevét feltüntető cégtábla maradt kifüggesztve, továbbá, hogy az alperesek az üzlet átruházása iránt nem szerződtek, sőt az elsőrendű alperes a hadbavonulásakor azzal távozott, hogy a felesége zárja be az üzletet. Ezekből a tényekből és az azokra nézve felhozott bizonyítékokból helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy az üzletnek a másodrendű alpeies részéről való folytatása ily körülmények közt nem esik az 1908 : LV1I. tc. rendelkezései alá, mert az ebben a törvényben meghatározott felelősség azt éri, aki szerződés útján veszi át az üzletet, nem terjed ki tehát arra az esetre, midőn a feleség az üzletet, a férje hadbavonulása után annak neve alatt és iparengedélye alapján tovább folytatja. Ezek szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy az újított perben felhozott és az alapperben nem használt bizonyítékok a másodrendű alperesre nézve az alapperben az ügy érdemében kedvezőbb határozatot eredményezhettek volna. A már felhívott törvény és a Pp. 563. §-a 11. pontja rendelkezéseinek megfelelően döntött ezek szerint a fellebbezési bíróság, midőn a másodrendű alperes perújítás iránti kereseti kérelmének helyt adott és kimondotta, hogy a másodrendű alperest az üzletátvevői felelőscég nem terheli. A felperesnek e részbeni felülvizsgálati támadásai tehát alaptalanok. Az l/F. a. községi bizonyítvány tanúsításaként érkezett ugyan közlés arról, hogy az elsőrendű alperes a csatatéren szerzett sebeiben elhalt. A m. kir. minisztérium 1445/1915. M. E. sz. rendelete értelmében azonban katonai egyéneknél a haláleset hivatalos megállapítása iránti végleges intézkedés a m. kir. belügyminiszter rendelkezése alapján történhetik, ami még az említett bizonyítványból kitűnően nem következett be, amiből önként következik, hogy az elsőrendű alperes örökösei perbevonásának az esete még nem is állott elő. Nyílván alaptalan ezek szerint a fel-