Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

ítitetjogi Döntvénytár. 3i 66. Ha az eladó oly árút ajánlott fel átvételre, melyet a vevő, mint szerződésszerűt visszautasítani nem lett volna jogosítva: az eladó az átvétel megtagadásával jogot nyert arra, hogy a vevő által át nem vett árút annak veszélyére a RT. 351. §-a alapján eladhassa. Ebből következik, hogy ha az eladó e jogával élt, a vevő az általa az ügylet megkötésekor az eladónak kifizetett vételár visszatérítése fejében sem követelhet többet, mint amit az eladó saját vevőjétől kapott. (Kúria 1915 nov. 25. Rp. IV. 3602/1915. sz. a.) A kir. Kúria: A másodbíróságnak egyedül az alperes által fellebbezett ítéletét helybenhagyja az elsőbíróság ítéletére is kiterjedő azzal a részváltoztatással, hogy az alperes által a felperesnek üzelendő tőke összegét 1160 K-ról—1125 K-ra leszállítja és ekként a felperesi keresetével az 1125 K-t meghaladó további 35 K tőkére s kamatára vonatkozóan is elutasítja. Indokok: Az alsóbíróságok által az ezúttal nem fellebbező felperessel szemben jogerősen megállapított tényállás szerint az alperes 1913 márc. 16-ikán olyan árút ajánlott íel átvételre a felperesnek, aminőt annak eltérő, egyéb kikötés hiányában a vétel tárgyaként átadni tartozott, szerződéses kötelezettségének tehát a felperessel szemben eleget tett s így a felperes az átvétel megtagadására jogosítva nem volt. Ily körülmények között tehát az alperes jogot nyert arra, hogy a tőle a felperes által át nem vett árút a K. T. 351. §-a értelmében a felperes veszélyére eladhassa, amiből okszerűen következik, hogy amennyiben az alperes ezzel a jogával élt, a felperes az általa a vételi ügylet megkötése alkalmával az alperesnek lefizetett vételár visszatérítése fejében az alperestől nem igényelhet többet annál az összegnél, amelyet az alperes az ő saját vevőjétől vételárként kapott. A felperes válasziratában nem tagadta, de a tanúként kihallgatott D. Gyula vallomásával is bizonyítva van, hogy az alperes az általa a felperesnek teljesítésként felajánlott s a felperes által el nem fogadott tengerit utóbb S. Bernát kereskedőnek adta el q-nként 1125 K összesen tehát 1125 K vételáron s minthogy a felperes a fentebbiek szerint csak ennek az összegnek visszatérítését igényelheti, az alsóbíróságok ítéletének részbeni megválioztatásával a marasztalási tőke ebben az összegben volt megállapítandó.