Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

közt az E) ./' a'att' megállapodás, hogy alperes a vagyonbukott részvénytársaság ellen fennálló 9500 K követelése kiegyenlítéséül egyesség útján 5000 K-t elfogad. Ugyancsak 1911. május 13-án kapott alperes ezen 5000 K követelése fejében S. M-tól, a vagyonbukott részvénytársaság igazgatósági tagjától egy 5000 K-ás, S. M. által elfogadott váltót, melyet S. M. lejáratkor teljes értékben készpénzzel beváltott. Ezen tényállás mellett felperes tömeggondnok alperest az 5000 K visszafizetésére kötelezni kérte, mert úgy a váltó adása, mint annak kifizetése vagyonbukott részvér>társaság nevében, illetve annak pénzéből, még pedig a fizetések megszüntetése után s a csődnyitást megelőző hat hónapon belül történt, miért is a fizetés a Cs. T. 27. §-a szerint megtámadható. Alperes beismerte, hogy a fizetések megszüntetéséről a megtámadott jogügyletek előtt tudomással bírt, azonban védelmül felhozza, hogy ő vagyonbukott ellen fennálló s az E) ./"a. egyezséggel 5000 K-ban megállapított követelését S. M-ra engedményezte, az 5000 K-ás váltó adása s annak beváltása pedig nem a vagyonbukott részvénytársaságnak, hanem S. M.-nak a reá engedményezett követelés ellenértékét képező szolgáltatása volt. Alperesnek ez a védekezése elfogadható nem volt, mert az alperes által felhozott engedményezés színleges volt, tekintve, hogy a színlelten kötött jogügylet a felek által szándékolt jogügylet természetén mit sem változtat, meg kellett áll; pítani, hogy az alperes és S. M. közt történt fizetésnek az eng dményezés csak színlelt formája volt, míg a jogügylet tu'ajdor képeni tartalma az alperesnek az akkor már fizetései megszüntetett részvénytársaság ellen fennálló követelésének kifizetése volt, miért is a többi csődhitelezőt megkárosító és alperes által beismerten az általa tudott fizetésmegszüntetés után teljesített fizetés megtámadhatósága a Cs. T. 27. §-a szerint megállapítandó s alperes az 5000 K-nak s járulékainak visszatérítésére kötelezendő volt. (1913. július 30. 110,418/1913. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1914. nov. 11. 4332/913. V. sz. a.) A kir. ÍLúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja indokolásánál fogva és azért, mert a felperes által beismert az a körülmény, hogy a felperes az alperes által a csődtömeg ellen bejelentett 5000 K-ás követelést azon okból kifogásolta, hogy az egyezség folytán megszűnt, nem lehet akadálya annak, hogy a felperes az egyezség folytán teljesített fizetés joghatályosságát megtámadja.