Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hitel jugi Döntvénytár. 229 a 3- . alatti megállapodások el- vasy el nem fogadása kérdésében szükségkép újabb akaratkijelentést kellett tenniök. mely akaratkijelentés a felmondásra szabott batáridőig akár kifejezetten (a felmondás közlésével), akár hallgatás útján, de szükségkép megteendő volt, ügy, hogy a hallgatás az esetben jogilag ép oly jelentős akarat kijelentés volt, mint amilyen a kifejezetten közölt (elmondás kijelentése lett volna. Amikor tehát felek a (elmondási határidőt felmondás közlése nélkül letelni engedték, ezzel oly akaratkijelentést tettek, mellyel a 37. alatti megállapodásokat, ügy, miként azok a próbaidő alatt érvényben állottak, továbbra is érvényben hagyták. Ekkor a 37 fdalii szerződés értelmezése a (elek közt már kérdéses nem lehetett és így a 37. alatti megállapodásokat véglegesítő akaratkijelentésük nemcsak a 37. alatti szövegre, hanem annak az éleiben való alkalmazásának módjára is kiierjedt. Az a kérdés tehát, hogy a felek a 37. alatti szerződés kötésekor a mellékilletékek (elosztása kérdésében tulajdonkép mit akarhattak, a próbaidő leteltével felek közt végleg elintézett kérdés volt, ügy, hogy most már a felek jogviszonyának elbírálásánál nem a 37. alatti kötésekor fennállolt szerződéses akarat, hanem a próbaidő leteltével hallgatás üiján kijelenteti szerződéses akarat veendő alapul. Minthogy pedig felek a próbaidő leteltével nyilvánvalóan azt akarták, hogy a próbaidő alait kipróbált jogviszony véglegesítessék és minthogy nem vitás, hogy a próbaidő alatt lelek a mellékilletékek elszámolását a 27. alatti üzletkezelési szerződés határozmányai szerint végezték : a keresetnek helyt adni és ehhez képest megállapítani kellelt, hogy mindaddig, míg lelek üjabb szerződésre nem lépnek, a mellékillelékek a próbaidő alatt bevált módon, tehát a 2*. alatii üzleikezelési szerződés értelmében, ügy a müllra, mint a jövőre nézve számolandok el. (1914 jan. 13. 146,181/13. sz.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. indokok: Az elsőbíróság megállapította, hogy a peres felek 17 éven át egyetértően úgy magyarázlák a 37. alatt csatolt szerződést, hogy a mellékilletékek azoknak kivételével, melyek a 27. alatii szerződés 4. § ának ulolsó bekezdése értelmében egyedül alperes javára esnek, kizárólag és egész összegükben felperest illedk. Ennek alapián az elsőbíróság helyt adott felperes keresetének s megállapítva felperes fizetési kötelezettségét kimondotta, hogy a mellékilletékck a peres lelek között fennálló szerződés hatálya alatt az eddigi gyakorlatnak megfelelően számolandok el.