Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár, 111.* /. Egyedi árúról csak oly esetben lehet szó, ha a szerződő felek az árút annak eredetére vagy különös tulajdonságaira tekintettel akként határozzák meg, hogy az más árával nem helyettesíthető s más árának teljesítésként szállítása a felek kifejezett akaratnyilvánításával szemben kizártnak tekintendő; az a körülmény azonban, hogy az eladó az árát valamely külföldi gazdasági területről kívánja beszerezni, magában véve a vétel tárgyát egyedi árúvá nem minősítheti még akkor sem, ha a vevő az árúnak bizonyos helyről leendő beszerzéséről tudomással bírt volna is. — //. Ha a vételi ügylet a háború után költetett, a háborús viszonyok behatása következtében felmerült szállítási nehézségekkel az eladónak rendes kereskedői gondosság mellett az ügylet kötésekor számolni kell és azokra, mint mentesítő körülményekre nem hivatkozhatik. (Kúria 1916 febr. 18. P. IV. 9124/1915. sz. a.) A kir. Kúria: Az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: A kir. törvényszék ítéletében megállapított s a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerint, a felperes jogelőde: H. V. s az alperesek között tíz vaggon tengerire vonatkozóan létrejött szóbeli szerződésben az alperesek, mint eladók részéről a szállítás teljesítése tekintetében nem az volt feltételként kikötve, hogy az alperesek az ügylet tárgyául szolgáló árút csak abban az esetben fogják szállítani, ha azt neki előzően az ő romániai eladójuk : M. R. leszállítja, hanem erre vonatkozóan az elsőrendű alperes általánosságban azt jelentette ki, hogy a szállítást csak úgy eszközlik, ha az árút Romániából szállítva megkapják. Ezzel a ténymegállapítással szemben alaptalan az amiatt előterjesztett felülvizsgálati panasz, hogy a vétel tárgyául szolgáló árú nem minősíttetett egyedi árúnak, mert egyedi árúról csak oly esetben lehet szó, ha a szerződő felek