Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. 115 meg felperessel, mert a fellebbezési bíróság azáltal, hogy az ügy érdemében elfogadta az elsőbíróság ítéletének indokait, elfogadta egyúttal az elsőbíróságnak azt az álláspontját is, hogy a perbeli jogvita eldöntése szempontjából ily irányban nincs szükség tényállásra. Az elsőbíróságnak a fellebbezési bíróság által átvett azt a jogi indokolását pedig, hogy a teljesítési időnek, nevezetesen annak a ténykörülménynek a megállapítását, hogy a szállítási határidő 1915 febr. 18-án, amint azt az alperes állította, avagy febr. 20-án, amiként a felperes állította, járt-e le, a perbeli jogvita eldöntése nem kívánta, a felülvizsgálati bíróság is helyesnek fogadta el s azért nem adott helyt annak a kérelemnek, hogy e tekintetben a tényállás kiegészíttessék. A Pp. 534. §. utolsó bekezdése szerint tényállást a felülvizsgálati bíróság az 535. és 537. §-ok rendelkezésén kívül a bizonyítás mérlegelése alapján meg nem állapíthat. Minthogy tehát a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéletéből átvett indokai szerint a vonatkozó összes perbeli adatok mérlegelésével állapította meg, hogy nem köttetett ki az, hogy amennyiben felperes az árút 1915 febr. 18-án át nem veszi, az ügylet hatályát veszíti, annak a kérelemnek, hogy a felülvizsgálati bíróság a bizonyítás mérlegelésével az ellenkező tényállást állapítsa meg, a Pp. 535. és 537. §-a eseteinek fennforgása hiányában helyt nem adhatott. A kártérítési jog megállapítása ellen alperes azt is felhozta, hogy felperes keresetét vagylagosan szerződés teljesítésére vagy kártérítésre irányozván, a kereskedelmi törvény 353. §-a értelmében engedett választási jogot már azáltal kimerítette, hogy elsősorban teljesítést követelt, amint azt a per megindítása előtt is tette. Jogszabálysértés tehát szerinte az, hogy a fellebbezési bíróság a teljesítés választása folytán elenyészett kártérítési jogot megállapította. A felülvizsgálati bíróság ezt a panaszt is alaptalannak találta, mert állandó bírói gyakorlat szerint a teljesítésre történt felhívással, ami nem az eladó késedelmén, hanem a vevőnek szerződésből folyó jogán alapul, a vevő nem mond le arról a jogáról, hogy a felhívás sikertelenségével beálló késedelem esetén a késedelemből eredő kárának megtérítését követelje, a keresetnek vagylagosan a szerződés teljesítésére vagy kártérítésre irányzása pedig csupán a vevőt illető választási jognak az eladó részére való átengedése abban az értelemben, hogy a késedelem folytán őt terhelő kötelezettségeknek a vevő kijelölése szerint a végrehajtásig egyikét vagy másikát teljesíthesse s ez az eladóra nézve semmiléle jogsérelemmel sem jár. 8*