Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. 99 natkozóan előterjeszlett panasznak azérl nincs megállható alapja, mert a per eldöntésére nézve közömbös a felperes által vitatott és a K. és L. alatti okiratokkal is bizonyítani kívánt az a ténykörülmény, hogy a betét felmondása alkalmával a hadikölcsönre való jegyzést (elajánlotta. Ugyanis, a tényállás keretében megállapíttatolt az is, hogy alperes a felmondást el nem fogadta, azt tudomásul nem vette és azt, hogy a betétet az aláírási helyhez átfogja utalni, sem a felmondás "alkalmával, sem később a 8680/1914. M. E. számú negyedik moratóriumi rendelet s illetve az ennek 6-ik §'-a negyedik bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott 9226/1914. számú pénzügyminiszteri rendelet hatálybalépléig (1914 december 27-ig) ki nem jelentette; az utóbb hivatkozott rendelet szerint pedig ily kijelentés hiányában a betéti üzlet tulajdonosa a betét kifizetésére vagy átutalására nem kötelezhető. Ha tehát valók is a felperes részéről vitatott tények, vagyis hogy a felmondás hadikölcsön céljára történt s hogy felperes a hadikölcsön-jegyzést felajánlotta s az átutalást kellő időben kívánta s ha ekként való is, hogy felperes az akkor hatályban volt harmadik moratóriumi rendelet 6. §-a negyedik bekezdésében foglaltaknak a maga részérői eleget tett: az időközben hatályba lépett negyedik moratóriumi és az annak alapján kibocsátott 9226/1914. számú pénzügyminiszteri rendeletnek a harmadik moratóriumi rendelettől eltérő újabb intézkedései szerint a kellően felmondott betét kifizetését, illetőleg átutalását nem követelhette. Minthogy pedig a fellebbezési bíróságnak a kereset elutasítására vonatkozó döntése a most elfoglalt jogi álláspont szerint helyes, tárgytalannak kellett tekinteni azt a felülvizsgálati panaszt, amely szerint a fellebbezési bíróság a moratóriumi rendeletek egyes rendelkezéseit helytelenül értelmezte és alkalmazta. Alaptalan felperesnek a 6 •/. alatti okirat tartalmának helytelen értelmezésére alapított panasza is, mert egymagában abból a nem vitás tényből, hogy felperes keresetet indított, okszerűen következtethető, hogy a kereset-indítás előtt az ügy békés lebonyolítására nézve tett ajánlatot nem fogadta el, amint ez egyébként a 6. V- alattiban is jelezve van. Ezek alapján a kir. Kúria a per érdemére vonatkozó felülvizsgálati panaszokat alaptalanoknak találta s azokkal felperest elutasította. Ellenben alaposnak találta a perköltségre nézve előterjesztett felülvizsgálati panaszt, mert peres felek részben nyertesek és részben vesztesek lettek s alperes a moratórium alá nem eső követelés megítélését alaptalanul ellenezte, ily körülmények között pedig a Pp. 426. §-ában foglalt általános jogszabály7*