Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hileljogi Döntvénytár. 60 adatott át W. Zs.-nak, hogy tudomása legyen arról, hogy a láisaság budapesti tisztviselői közül kiknek van nyugdíj-igényük. Ez a kimutatás tehát csupán az ügyvezető igazgató tájékoztatására szolgált arra, hogy alantas tisztviselői közül kik nyugdíjképesek, abba a kimutatásba természetszerűen magának az ügyvezető igazgatónak nevét felvenni felesleges volt és különben is az a körülmény, hogy a kimutatásban W. Zs. neve kitüntetve nincs, őt a nyugdíjszabályzat alapján megillető igényeitől meg nem foszthatta. Eszerint sem .W. J. tanú vallomása nem bizonyítja, sem a 2 •/. alatti okirat tartalmából nem következtethető, hogy a nyugdíjszabályzat megalkotásakor az ügyvezető igazgatók, a nyugdíjjogosult tisztviselők közül ki voltak véve. Azzal az általános nyugdíjszabállyal szemben, hogy az özvegyek nyugdíja a férj nyugdíjának VVában van megállapítva, feleslegessé vált a 3 ./• alatti határozatban külön felemlíteni az ügyvezető igazgatók özvegyeinek nyugdíjigényét. Abból a körülményből tehát, hogy W. J. tanú szerint néhai W. Zs., az előbb összeg szerint megállapítani kívánt özvegyi nyugdíjnak külön határozattal leendő megállapításától elállott, arra következtetni, hogy a 3 /. alatti határozat, — amely az alperes szerint is a társaságot kötelezően hozatott meg a felügyelő tanács által, — nem az igazgatóknak, mint alkalmazott nyugdíjjogosult tisztviselőknek évi maximális nyugdíjösszegük felemelését célozta, hanem kivételes, az ügyvezető igazgatót az általános nyugdíjszabályzat alapján meg nem illető és annak özvegyére ki nem terjedő nyugdíj engedélyezéséről szól, nem lehet. Ezek után még kiemelve azt, hogy az alperes nem tagadta, hogy a nyugdíjszabályzat 7. §-ában meghatározott mindazon feltételek fenforognak, amelyek mellett különben a felperest özvegyi nyugdíj megillethetné, a másodbíróság ítéletét a most felhozott okokból és az ezekkel nem ellenkező, az elsőbíróság ítéletéből átvett és saját felhozott indokai alapján helybenhagyni kellett. 83. A fürdővállalatnál a lakásoknak a fürdővendégek részére való bérbeadását tárgyazó ügyletek oly ügylelek, amelyek az üzlet folytatásával rendszerint együtt járnak. (Budapesti kir. tábla 1915 nov. 12. P. IV. 9794/1915. sz. a.)