Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

88 Hiteljogi Döntvénytár. semmit sem tett és az alperes sem használta fel a felperestől vett értesülést, hanem a kölcsönügylethez szükséges összes előmunkálatokat, valamint a kölcsön folyósítása iránti teendőket dr. P. G., illetve dr. R. B. végezték és így a kölcsön folyósítása ezek közbenjárásának volt az eredménye. A felperes ezzel szemben keresete jogalapjának kifejtésekép perirataiban azt az álláspontot foglalta el, hogy követelési joga létesítéséhez elegendő az a tény, hogy az alperesnek a kölcsönügyletet ajánlotta, az azt elfogadta és a kölcsönügylet tényleg létre is jött. Ez a körülmény minden további ténykedés nélkül is jogot ad a felperesnek a kereseti igény érvényesítéséhez, mert mikor az 1903. év tavaszán a kölcsönügyletet az alperes vezérigazgatójának ajánlotta, ez alkalommal az ügylet létesítése esetére a kölcsönösszeg 72%-át jutalék fejében kikötötte és az alperes vezérigazgatója a felperesnek a jutalékra vonatkozó kikötését elfogadta; miből folyólag a felperesnek jut ez a jutalék még akkor is, ha a kölcsönügylet lebonyolítása és a kölcsön folyósítása mások tevékenységének eredményeként jelentkezik. Az állandóan követett bírósági joggyakorlat értelmében a közvetítési díj követelhetésének az ugyan az alapja, hogy a közvetített jogügylet a közvetítő tevékenységével olyan összefüggésben álljon, hogy maga az ügylet létrejötte eme tevékenység eredményének legyen tekinthető; mindazonáltal a felek szerződési szabadsága elvéből következtetve nincs kizárva, hogy közvetítési díj az ügylet ajánlásakor és azzal kapcsolatban tett kifejezetten elfogadott kikötés alapján követelhető legyen akkor is, ha az ajánlatot elfogadó ügyfél az ügyletet mások tevékenysége folytán létesíti. Annak előre bocsájtása mellett, hogy az alperes nem is állítja, hogy a szóban levő ügyletet felperes előtt már más is ajánlotta neki és hogy a vonatkozóan kínált főesküre való nyilatkozataiban az alperes maga is elismeri, hogy P. G. és dr. R. B. ténykedései a felperessel történt értekezése utáni időre estek; a kir. Kúria az ügy elbírálásánál azt tartja döntőnek, hogy az alperes feltétlenül elfogadta-e a felperesnek a jutalék tekintetében állított kikötését? A felperes az alperesnek erre nézve főesküt kínált. Az alperes — viszonválaszában — a főeskü első részét tárgytalannak jelenti ki és így azt sem el nem fogadván, sem vissza nem kínálván, a kínált főeskünek az a tartalma, hogy «a gr. P.-féle tordai birtokra az alperes által adott kölcsönre vonatkozó ügyletet a felperes ajánlotta, az 1903. év tavaszán)) az 1868 : LIV. tc. 234. §-a alapján bizonyítottnak vétetik. A kínált főeskünek a jutalék kikötését és az alperes köte-