Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

48 Hiteljogi Döntvénytár. által az ajánlattétel idején már elért kornak megfelelő díjtáblázatnál kedvezőbb díjak alapulvételével köttethessék meg. Miután tehát az A) a. kötvényből kitűnik, hogy a felek szerződési megállapodása értelmében alperes a kötvénykiállítás idejeként 1909 ápr. 5-ét tüntette ki mint olyat, amikor a kötvény alperes nevében aláírottnak tekintendő, tekintve továbbá, hogy a kötvényben a biztosítás és díjfizetés kezdetéül ápr. 5-ike van meghatározva, amely időtől a biztosított a díjakat tényleg fizette is, a kir. tábla a kötvénykiállítási napnak, a megtámadhatlanság szempontjából a fentírt kezdőnapot fogadta el. A kir. tábla sem tekintette joghatályosnak alperes által a kötvényre egyoldalulag rávezetett záradékot, melyben a kötvénykiállítás napjául 1909 júl. 12-ikét jelölte meg; mert az ajánlat erre vonatkozó kikötést nem tartalmazott és alperes nem igazolta, hogy a felek a kötvény szövegétől eltérő e záradék tartalmának ügyleti teltételként elfogadására nézve megállapodtak volna. Ily megegyezés hiányában pedig az alperes egyoldalú elhatározásán alapuló, de a külön aláírásával meg sem erősített záradékban kitett, a kötvénytől eltérő kezdőhatárnap a felperest nem kötelezi. De nem volt elfogadható a kötvénykiállítás napjául 1909 júl. 26-ika sem, mert ez a kötvény szerint annak nem kiállítása, hanem kiszolgáltatása idejének felel meg. Ezekből pedig okszerűen folyik az a további megállapítás, hogy a kötvény kiállítása napjául elfogadott határnaptól, vagyis 1909 ápr. 5-étó'l a biztosítottnak 1911 ápr. 25-én bekövetkezett haláláig a biztosítási szerződés két évnél hosszabb ideig érvényben volt, s így ennek elteltével az az idő, amikor a kötvény megtámadhatlansága alperesnek arra vonatkozó joglemondása alapján beállott, még a biztosítási szerződésnek a biztosított halálával elkövetkezett hatályvesztése előtt mult el. Miért is a kir. tábla alperesnek az A) alattin alapuló szerződés érvényesítése ellen irányuló támadását a fenti okokból figyelembe vehetőnek nem találván, az elsőbíróság ítéletének helybenhagyását látta megokoltnak. (1914 nov. 3. 3036/913. V. sz. a.) A kir. Kúria: A másod bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A KT. 505. §-ának 2. pontja az életbiztosítási szerződést nem a biztosított, hanem a kedvezményezett halálával — ami az adott esetben be nem következett — mondja ki hatályát vesztettnek, a másodbíróság ítéletének a KT. 505. §-ának 2. pontjára fekteteti az az indokolása tehát, mintha a biztosítási szerződés a biztosított halálával hatályát vesztelte volna, téves,