Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hileljogi Döntvénytár. 137 összeget, több részletben 1911. évi június és illetve május hónapokban avégett kapta, hogy a hitelezőkkel kiegyezési tárgyalásokat végezzen, a kii*, tábla is B. G. és K. M. tanuk vallomásával bebizonyítottnak tekinti s nem helyez súlyt A. Gy.-né, az alperes nejének az alperes előadását támogatni célzó arra a vallomására, . hogy a lenntebb jelzett összeget a férje egyúttal a közadós üzleti könyveinek vezetésével naponta 4—5 órán át teljesített munkálatáéi! is kapta. A csődmegtámadási keresetnek az 1881: XVII. tc. 27. §-a 1—3. pontjaira fektetett tartalma szerint nincs kitejtve, hogy felperes a tárgyalt szerződéses jogügyletet magát minő alapon támadja meg s perirataiban is a súly azon van, hogy a csődhitelezők az 1600 koronának kifizetésével s e szerint ennek az összegűek elvonásával vannak kétségtelenül megkárosítva. Az ekként érvényesített megtámadási keresetnek helytállósága kérdésében tehát a fenntebb megállapított tényállás alapján kell dönteni. E szerint, nevezetesen felperesnek saját előadása szerint pedig közadós az alperessel munkaszerződés címén megállapodva, lperes a hitelezőkkel való kiegyezés közvetítésére vállalkozott és ae célra az e körül való költségére és fáradozásáért kapta az 1600 koronát. Még pedig az utolsó részletet, 1200 koronát is, amely leiperes szerint 1911 június 1-én volt fizetve, a B. G. és K. M. tanúk vallomásából kétségtelenül is megállapíthatólag a «honorár» szerződésként említett okirat kiállítása napjára az abban az egyezkedésre nézve pontozatokban is körülírt megállapodáskor előre és egyidejűleg kifizetve, vagyis előlegül kapta. E tényállás mellett azonban a közadósnak a fizetést egyidejűleg teljesítő jogcselekménye sikeresen meg nem támadható. Ugyanis alperes ezek szerint a közadóssal való viszonyában hitelezővé nem vált, akinek fennálló követelésére nézve a felhívott csődtörvény 27. §-ának 2—3. pontjai a kielégítés elfogadását akként korlátozzák, hogy a csődhitelezők kárával történő kielégítés helyett csupán a csődvagyonból igényelhető aránylagos kielégítésre utasítják, mert ehez az kívántatnék meg, hogy közadós az általa elfogadott szolgálatáért az ellenszolgáltatást, t. i. a fizetést későbbre igérje, vagyis hogy a másik fél azt hitelezze. Ennek hiányában azonban a közadósnak az a jogcselekménye, hogy az alperesnek az általa elvállalt egyeztetési munkára, illetve annak költségere 1600 koronát előlegül adott át, nem oly fizetésnek teljesíté-e, amely a 27.§-nak második vagy harmadik pontja alá esik.