Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

138 Hiteljogi Döntvénytár. Oly adatot pedig felperes fel nem hozott, mely szerint a 27. §-nak 1. pontja volna alkalmazható. (Lásd a kir. Kúria 206/910. V. sz. a. határozatát.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. = A megtámadhatóság szempontjából a közadós által a hitelező részére teljesített fizetésnek tekintendő a közadós ügyvédje által a csődöt kérő hitelező ügyvédjének a csődnyitó kérvény visszavonásáért fizetett költség is. Hitelj. Dtár VII. 47. 94. Az 1913. évi 50,000 sz. pénzügyminiszteri rendelet 179. §-a 3. pontjának rendelkezései nyilvánvalóan csak arra az esetre vonatkoztathatók, amikor az adó biztosítását célzó végrehajtási cselekmény meg nem támadtatott. Hogy ezzel a rendelkezéssel az adók részére külön kielégítési jog biztosítása nem céloztatott, arra mutat az a körülmény is, hogy úgy az idézett rendeletnek 178, mint az 1909: évi XI. t.-c-nek 89. §-a az adók és illetékhátralékok bejelentése és elsőbbségük meghatározása tekintetében a csődtörvény határozmányait tartotta fenn. (Kúria 1915 április 8. 1187/1914 v. sz. a. IV. p. t.) 95. A közadós által az ellene vagy általa a csődnyitás előtt folyamatba tett perekre vonatkozóan adott ügyvédi meghatalmazás a csődnyitással hatálytalanná válik s az általa megbízott ügy véd a meghatalmazás alapján a tömeget érintő perekben a közadós nevében joglépéseket nem tehet. (Kúria 1915 február 11. 1328/1914. v. sz. a. IV. p. t.) A kir. Kúria: A fellebbezést visszautasítja. Indokok: A csődtörvény 100. §-a értelmében a csődtömeg-