Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár. értelmében keresettel már érvényesítette-e ? amiből folyik, hogy a megtartási joggal bíró fél ezt a jogát a végrehajtás útján zálogjogot nyert hitelezővel szemben is érvényesítheti. (Kúria 1914 november 26. 2632 1914. P. sz. a. V. p. t.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja s alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a Sz. takarékpénztár részvénytársaság által Cz. E. ellen V. 1656/3. 1912. sz. a. a szatmárnémetii kir. járásbíróságnál folytatott végrehajtási ügyben 15 drb Sz. takarékpénztár részvénytársasági részvény eladási árából befolyt 2765 K tőke és letéti kamataiból álló végrehajtási tömegből az előnyös követelések kielégítése után fennmaradó rész, vagyis 2695 K 40 f tőke és letéti kamat felperes 3000 K tőke és járulékaiból álló követelésének alperes 7500 K tőke és járulékaiból álló követelését megelőző rangsorban való kielégítésére fordítlassék. Indokok: Felperesnek a másodbíróság ítélete ellen használt fellebbezésében az alperes végrehajtási íoglalása ellen az 1881 : LX. tc. 80. § a alapján emelt kifogás, mint az elsőbíróság előtt a perben nem érvényesített s így elkésett, figyelembe vehető nem volt. Alperes ellenirati előadásának vonatkozó részétől eltérőleg viszonválaszában többé nem tagadta felperesnek azt a kereseti állítását, hogy a felperes jogelőde, a Sz. takarékpénztár részvénytársaság által a nála lévő részvényeknek meghatározott rendeltetéssel való birtoklása 1912 január hó 14-én, vagyis akkor, amikor Cz. E. felügyelő-bizottsági tagsági minősége megszűnt, elenyészett; azonban viszonválaszában és ellenvégiratában alperes maga adta elő, sőt a szükséghez képest bizonyítani is kívánta, hogy Cz. E. felügyelő-bizottsági tagságának megszűnése után — tehát akkor, amikor az általa letelt részvényeknek alapszabályszerű biztosítéki jellege már megszűnt, — a Sz. takarékpénztárnál letétben lévő részvén) einek eladásával K. L.-t, a felperesi pénzintézet akkori könyvelőjét megbízta s hogy K. L. az össze * sen 20 drb részvényből 15 darabot nem tudván értékesíteni, azok megőrzés végeit a felperes intézetnél maradtak. Ekképen alperesnek saját perbeli előadásából kitűnik, hogy felperes 1912 április hó 14-én, amikor az ő 3000 K váltókövetelése esedékessé vált, a kérdéses részvényeket az alapszabályszerű rendeltetés megszűnése után is jogszerűen tartotta birtokában. Minthogy pedig a váltóbirtokos az 1876 : XXVII. tc. 108. §-án alapuló megtartási jogot akkor is gyakorolhatja lejárt váltókövetelése tekintetében adósának az ő birtokába került ingósá-