Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

84 Hiteljogi Döntvénytár. gelve a felperes és G. K. között éveken át fennállott, a hosszú együttműködésből természetszerűleg előálló bizalmasabb kartársi viszonyt, az ugyanazon hatáskörben való együttes, illetve egymás melletti működésben időnkint csaknem elkerülheilenül előforduló véleményeltérésekkel járó összeszólalkozások természetességét, mérlegelve azt, hogy G. K. a íelperes által sértőknek tartolt ki­íakadásokat a felperes saját állítása szerint az általa megjelölt körülmények okozta izgatottságban, felindult kedélyállapotban használta és mérlegelve végül, hogy azoknak a kifejezéseknek nem adható az az értelem, amelyet a feiperes adni kíván: nem állapíthatta meg a G. K. által a kérdéses alkalommal használt kifejezéseknek és megjegyzéseknek becsületsértő minőségét annál kevésbbé a KT. 59. §-ának 8. pontja által megkívánt súlyos sértést és pedig még akkor sem, ha azokat nevezett G. a szoká­sostól eltérő, kiabáló hangon intézte \olna felpereshez s ha, amint felperes előadta, ezt a kiabálást a szomszéd szobákban dolgozó többi alkalmazottak is hallották volna. Minthogy pedig anélkül, hogy erre jogos oka lett volna, a felperes az alperesi társaság elnökéhez dr. W. K.-hoz intézett 4. •/• alatti levelében, illetve az ahhoz mellékelt 3. '/. alatti jelen­tésében elfoglalt állásáról lemondott, azt az alperesnek rendel­kezésére bocsátotta és kilépési nyilatkozatát a nem kifogásolt 5. */. alatti igazgatósági iilési jegyzőkönyv tanúsága szerint szó­val is fenntartotta ; minthogy lemondását az alperesi igazgatóság elfogadta, azonnali kilépésének jogosságát s az ebből a fel­peres által alperesi társaság ellen érvényesített, illetve bejelen­tett igényeit azonban el nem ismerte: minthogy abból a körül­ményből, hogy az alperes igazgatósága a felperes és G. K. kö­zötti kérdéses összeszólalkozást maguk közölt elintézendő magán­ügynek jelentette ki, melyből az alperessel szemben felperes állásának azonnali elhagyására jogot nem meríthet, felperes annál kevésbbé volt jogosítva azt következtetni, hogy az alperesi tár­saság G. K. állítólagos sérléseit magáévá teszi és minden ma­rasztalási kísérletet mellőzve, minden elégtételt meglagadva, ez­által további maradását maga is lehetetlenné telte, mert az ügy békés kiegyenlítésére nem is kérte az igazgatóságot, sőt annak megkísérlését a 4. •/• alatti levélben, illetve az 5. •/• alatti tanú­sága szerint az igazgatósági ülésben telt azon határozott kijelen­tésével, hogy ő semmi körülmények között sem marad meg állásában s csak azon van, hogy az igazgatóság valakit kijelöl­jön, akinek ügyeit átadhassa, egyenesen céltalanná lette; és minthogy ily körülmények közölt az alperesnek választása sem maradi a felperes feltétlen lemondásának el vagy el nem foga­dása között; felperes ezen kilépési lényéből az erre okot nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom