Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár. 83 vele megkölött szerződés szerint évenkint megillető 15,000 K 1910. évi október hóra járó 1660 K 66 fill.-n)i és az 1910. évi november hó 1-től 1911. évi október hó 31-ig járó 20,000 K-nyi fizetését kívánta a jelen perben érvényesíteni, 1910. évi október hó 26-án felmondás nélkül történt kilépésének jogosultságát azzal indokolván, hogy őt G. K. igazgatótársa az­által, hogy neki kiabáló hangon szemrehányást tett, mert háta mögött egy hivatalnokot fogadott fel, eljárását aljasnak (gémein) jelezte és azt vetette szemére, hogy amíg ő (t. i. G.) úton van és vesződik, ő (t. i. felperes) itthon henyél (auf der faulen Haut hier sitzen) becsületében megsértette s ezáltal további szolgálatát leheteilenné tette. A kir. törvényszék tévesnek jelzi ugyan az alperes által vitatott azt a jogi álláspontot, hogy ezt a kilépési indokot felperes csak akkor érvényesíthetné, hogyha a rajta el­követett becsületsértést előzőleg már az illetékes büntetőbíróság megállapította volna és hogy ez meg nem történvén, a becsület­sértés fenn vagy fenn nem íorgása a jelen perben el nem bírál­ható: mindazonáltal magáévá tette az alperesnek azt az állás­pontját, hogy jelen esetben az ipartörvény 95. §-ának a) pontjában annál kevésbbé az itt alkalmazást nyerő KT. 59. § ának 8. pontjában meghatározott kilépési ok fenn nem torog. Fenn nem forog pedig egyrészt azért, mert az állítólagos sértést elkövetett G. K. igazgatósági tag, még ha a 21. sz. alatt másolatban csatolt igazgatósági határozattal az igazgatóságot megillető felügyeleti joggal az ügymenet ellenőrzésével a buda­pesti üzletben külön megbízottnak tekintetik is, a felperes főnö­kének, vele rendelkező felebbvalójának nem tekinthető. De még ha valónak vétetnék felperesnek az az előadása is, hogy G. K. a budapesti üzletben (önöknek mondotta magát s Ionokként ren­delkezett, felügyeleti és ellenőrzési jogot gyakorolt, még az sem állapítja meg a felperesnek vele szemben való alárendeltségi vi­szonyát arra való tekintettel, hogy az ellenőrzési és felügyeleti, sőt rendelkezési jog az igazgatósági hatáskörből kifolyólag mind­egyik igazgatót illeti meg s a rendszerint igazgatósági hatáskört esetleg túllépő egyik igazgatótársával szemben ezáltal feljebb­valóvá vagy főnökké nem válik, aminthogy az a körülmény sem tette azzá felperessel szemben G. K-t, hogy a budapesti üzlet­menetének és vezetésének az igazgatóság nevében való gyakor­lására az igazgatóság még külön is megbízta és az alelnöki címmel felruházta. De nem . volt jogosítva a felperes a KT. 59. §-ának 8. pontjára való hivatkozással előzetes felmondás nélkül állását ott­hagyni és szolgálatából kilépni, mert a kir. törvényszék, mérle­6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom