Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)

27(5 Hiteljogi Döntvénytár. határozott árú képezte, valamint hogy az általa alperestől vásárolt liszt specializált génusznak volna minősíthető, mert a liszt minősége tekintetében a kötlevél különös kikötéseket nem tartalmaz, miután pedig az ügylet tőzsdei szokásokra való hivatkozással költetett meg, a liszt minősége tekintetében ezen szokásoknak a liszt és őrleményekre vonatkozó különös határozatai 5. §-a mérvadó, amelynek értelmében a budapesti tőzsdei szokások szerint eladott búzaliszt alatt a szállítás idejében érvényes budapesti tőzsdei jellegmustráknak megfelelő liszt értendő. Minthogy pedig ilyen lisztet az alperes ma is előállít és szállít, vis majorra nem hivatkozhatik. Az sem áll, hogy a ma előállított liszt más árú volna, mint amelyet felperes alperestől a kötlevél szerint megvásárolt. Igaz csak az, hogy a nyersanyag beszerzése drágább s így a ma gyártott liszt drágább ugyan, ámde faj és minőség tekintetében ezen lisztek között eltérés nincs, az árban lévő különbség pedig a most előállított lisztet más árúvá nem teszi. Tagadta felperes, hogy a kellő munkás, zsák és fuvarozóeszköz nem állana rendelkezésére, valamint tagadta azt is, hogy a katonai kincstár és a polgári hatóság által kibocsátott rendeletek lehetetlenné tennék a liszt szállítását. Minthogy tehát elháríthatatlan akadályok nem állják útját a szerződés teljesítésének, hanem az összes akadályok pénzáldozatokkal elháríthatok, alperes tartozik felperesnek a kereseti kérelemben felsorolt liszteket szállítani, ellenben, miután úgy a kereskedelmi törvény 353. §-a, valamint a kikötött tőzsdei szokások általános határozatai 65. §-a feltétlen jogot adnak felperesnek a szerződés teljesítését kövelelni, alperes nincs jogosítva az erre irányuló kereseti kérelmet megváltoztatva, azt kérni, hogy csupán kártérítésben marasztaltassék. Amennyiben a bíróság mégis fenforgónak látná a vis majort és alperest a szállításra kötelezhetőnek nem találná, csupán ez esetre kéri alperest kártérítésben marasztalni, azonban nem a tőzsdetanácsnak alperes által hivatkozott 2932/1914. T. számú hirdetményében megállapított árak szerint kialakuló árkülönbözeti összegben, hanem azon árkülönbözeti összegben, amely a kötlevélbeli árak és a kincstár által állítólag lefoglalt lisztért a katonai kincstár részéről alperesnek fizetett árak között mutatkozik. Ehhez a magasabb árkülönbözethez azért van joga, mert amenynyiben a szerződés teljesítése azért vált lehetetlenné, mert a katonai kincstár azt a lisztet, amelyet alperes felperesnek tartozott volna szállítani, rekvirálta, ezen rekvizició lényegileg nem az alperes, hanem a felperes lisztjére nézve történt s így a magyar polgári törvénykönyv első tervezetének 1171. §-ában le-