Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)
Hitüljogi Döntvénytár 31 alapfeltétele, Hogy a váiíónak a visszkereseti részéről tokéit td'vábbadasqkior állott (égyzh fenn a közadós fizetésmegszmtetésének állapota és hogy ő erről tudomással birt. (Curia 1912 november 13-án 452/1912. v. sz. a. IV. p. t.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Minthogy a felperes keresetét nem azok ellen a váltóbirtokosok ellen indította, akik a váltók lejáratakor a fizetést a vagyonbukoitól elfogadták, a felperes a csődtörvény 30. §-ának első bekezdésére alapított indokolással keresetével el nem utasítható. A felperes keresetét az alperes, mint a váltókon levő utolsó visszkeresett ellen, tehát a csődtörvény 30. § ának második bekezdése alapján indítván, a per eldöntése szempontjából az a lényeges, hogy az alperessel, mint utolsó visszkeresettel szemben íenforognsk-e a megtámadhatóságnak a csődtörvény 28 §. második bekezdésében meghatározott feltételei. A kir. tábla magáévá tette az elsőbiróság ítéletében arra vonatkozólag felhozott indokokat, hogy a közadós a váltók kifizetése és a 220 korona ügyvédi költség fizetése idejében fizetési zavarokkal küzdött ugyan, de fizetéseit nem szüntette volt be s ugyanaz áll a váltók kiállítása és fizetési határnapja közé eső időre is, amely időben az alperes a váltókat tovább adta ; mert az a tény, hogy a kérdéses időben a közadós ellen váltó-óvások vétettek fel, ellene biztosítási és kielégítési végrehajtások rendeltettek el, csak a fizetési zavarokra enged következtetést vonni, szemben azzal, hogy a közadós a kielégítési végrehajtásoknak abba az időbe eső foganatosítása alkalmával a követeléseket kifizette s azalatt az idő alatt fizetéseket folyton teljesített s a jelen perbeli váltókat is lejárlukkor beváltotta. Ez okoknál fogva tehát az elsőbiróság elutasító ítéletét heh ben kellett hagyni. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csődtörvény 30. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében való megtámadhatóságnak alapfeltétele nem az, hogy az utolsó visszkeresett, akinek érdekében adta a közadós a váltót és teljesítette a fizetést, a fizetésnek a váltóbirtokos kezéhez történt teljesítésekor tudott a közadósnak akkor már fennállott fizetés megszüntetéséről, hanem az az alapfeltétele, hogy a váltónak a visszkeresett részéről történt továbbadásakor állott légyen fenn a közadós fizetésmegszüntetésének állapota és hogy ő erről tudomással birt, mert ez a visszkereseti a váltó továbbadásakor gazdagodott ebben az esetben a csődhitelezők kárára. Mellőzve ebből az okból az elsőbiróságok Ítéleteinek arra