Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. Iö7 ménye igazolja, de a dolog természetéből is következik, mert ha a felek nem határozták meg, hogy az egyik fajtájú áruból mennyi képezi a vétel tárgyát, ez esetben a rendelkezési jog a vevőt illeti. Ámde igaz az is, s ezt mindegyik szakértő bizonyítja, de a megrendelt áruk nagy mennyiségére tekintettel a dolog természetéből is következik, hogy ezzel a jogával a vevőnek kellő időben kell élnie. Ámde, midőn, mint a jelen esetben is, az alperes csak deczember 27-én kelt levelében intézkedett, tekintve, hogy a legkésőbb ((deczember végéig» szóló szállítási határidő fix ügyletnek tekintendő ; de ettől el is tekintve, mert az alperes az 5 V. alatti levél szerint az utólagos teljesítési határidőt már eleve kizárta, a felperesnek nem állott módjában a rendelkezésére álló rövid idő miatt az alperes intézkedésének eleget tenni, az alperes nem hivatkozhat arra, hogy ő a fentebbi kereskedelmi szokásnak megfelelően intézkedett, abból az okból, mert a felperes 1000 csomag svédgyufa helyett 4000 csomagot küldött, a 3000 csomag gyufa átvételét nem tagadhatta meg, a felperest ez az intézkedés csak az esetre kötelezte volna, ha az alperes bizonyítja, hogy az áru a lehívás szerinti fajta és mennyiségben a deczember 27-iki lehívás kézhezvételekor szállításra készen állott volna, ezt pedig az alperes egyáltalán nem bizonyítja, mert habár a 4 •/• alatti 1910 deczember 12-iki keletű levélben a felperes ki is jelentette, hogy az áru az alperes rendelkezésére áll s hogy az alperest felhívja arra, hogy fordulópostával intézkedjék, ez csak annyit jelent, hogy amennyiben ennek a felhívásnak alperes eleget tett, a felperesnek módjában és kötelezettségében állott volna az alperes által kivánt mennyiségű és fajtájú árut küldeni; minthogy azonban alperes ennek a felhívásnak kellő időben eleget nem tett s csak nyilván elkésetten intézkedett, ezt már nem volt köteles respektálni a felperes, hanem a szakértők által bizonyított kereskedelmi szokásnak megfelelően jogában állolt a kötlevélben megjelölt árut tetszése szerinti mennyiségben szállítani. Ennek pedig az a következménye, hogy az alperes a küldött 3000 csomag svédgyufát átvenni köteles s minthogy az alperes egyéb kifogást fel nem hozott, ezért alperest a 3000 csomag svédgyufának nem vitás s összesen 2520 K-át kitevő vételárnak s ennek a lejártától esedékes 5% kamalokuak a megfizetésére kötelezni, mig a keresetnek ezt meghaladó részét elutasítani kellett. A kassai kir. tábla: A kir. törvényszék Ítéletének felebbezett azt a részét, amelylyel az elsőbiróság az alperest 2520 K tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezte, vonatkozó indokolása alapján és a felebbezesben felhozottakra tekintettel még azért is helybenhagyja; mert az 1910. évi augusztus hó 19-én létrejött kötlevél szerint az alperes az 1910. évi deczember hó végéig