Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)
102 Hiteljogi Döntvénytár. értékeléséhez már maga a munkaadó is kötve van és utóbb ezeket a szerződés felbontására alapul fel nem használhatja, holott a jelen esetben alperes a felperest az összes vele szemben felhozott mulasztások daczára még a B) a.-val is szolgálatában kifejezetten megtartani kívánta, aminthogy ezt perirataiban is kifejezetten beismeri. Ezekből aztán az is következik, hogy még ha alperesnek előadása való volna is, amennyiben a szerződést felbontó és felperest elbocsátó félnek csakugyan alperes tekinthető, alperes a kikötött fizetések megtéritése alól, e mulasztásokra hivatkozással nem szabadulhat, mert azok a hallgatag megbocsátás folytán hatályukat már amúgy is elvesztették, s mert ha azok teljesen uj keletűek és csak közvetlenül a B) a. megírásakor tudomására jutott körülmények lettek volna is, azoknak suly- és jelentőség tekintetében a per előtt a B) a. is kifejezésre juttatott, de a periratokban is beismert értékelésén most már tul nem mehet és utóbb az eredeti állásfoglalásától eltérően, azoknak szerződésbontó hatályt még ő sem tulajdonithat. Ezekutáu már csak az volt elbírálás tárgyává teendő, hogy alperesnek a B) a.-ban foglalt intézkedéshez valóban joga volt-e, illetve hogy éppen e levelével nem-e ő bontotta meg az eddigi szolgálati szerződést, és nem-e adott ezzel éppen ő jogos alapot felperesnek arra, hogy a szolgálatot abbanhagyja ? Ennek eldöntésénél a törvényszék abból indul ki, hogy a szolgálati szerződés a felekre egyaránt kötelező, s hogy a szerződés ezen kötelező ereje kiterjed a szerződéssel létesített működési körre és szolgálati feladatokra is, vagyis, hogy az alkalmazott a szerződésileg vállalt és reáruházott teendőktől eltérő munkákra és feladatkörre nem szorítható, különösen nem olyan módon, ami az alkalmazott önérzetét is méltán sérthetné és amikor az uj munkabeosztással sokkal alárendeltebb helyzetbe kerülne. Amennyiben ugyanis a munkaadó a szerződéses megállapodás ellenére mégis ilyen intézkedést tesz, szerződésszegővé a munkaadó válik, és az alkalmazott a szolgálat azonnali elhagyására jogot nyer, anélkül, hogy a szerződésileg az elbocsátás esetén kikötött összeghez való igényjogosultságát elvesztené. (L. igy Curia és a Grecsák-féle Dtár IX. kötet 76. lap 400-ik esetként közölt 96, II/25-én kelt 1509/94. és a Grecsák-féle Dtár. XVI. köt. 667. lap, 909. If/24-én kelt 717/908. sz. határozat.) Minthogy pedig alperes azon érvelésének, hogy a B) a. levele csak ideiglenes intézkedés volt, a használt «felfüggeszteni» kifejezés, daczára a felperest szerződés szerint megillető munkaés feladatkör szempontjából tartható alapja és jelentősége nincs, mert a B) a -ból kitűnik, hogy az alperes a felperest addigi hatás-