Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. köréből végleg elmozdította, mert ugyanakkor nyomban eddigi teendői ellátására egy más egyént is kirendelt és őt még az üzembeli alkalmazottakkal való érintkezéstől is eltiltotta. Minthogy továbbá a B) a., melyben az összes gyárvezetői és intézői teendők egy más egyénre bízatlak és felperes annak feltétlenül alárendelteiéit, az A) a. szerződéssel való egybevetéséből, amelyben viszont a gyár teljes vezetése és a megfelelő rendelkezési jogosultság éppen felperesnek biztosíttatott, az is nyilvánvaló, hogy a felperesnek a jövőre szánt és még csak ezután meghatározandó munkakör csakis valamely alárendeltebb jelentőségű lehetne, aminek megalázó mivoltát még a többi alkalmazottal szemben felállított érintkezési tilalom is fokozta, kétségtelen, hogy szerződésbontó az alperes volt, és hogy telperes kereseti igénye jogosult, miért is alperes feltétlenül marasztalandó volt. (1912 április 18. 8127/912.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert alperes maga vitatta azt, hogy ő felperest szolgálati állásából el nem bocsátotta, sőt az szándékában sem állott, hanem csupán azt czélozta, hogy felperes más megfelelő munkakörben alkalmaztassék. Alperes ezen álláspontja mellett nincs jelentősége az alperes által felhozott ama körülménynek, hogy a felperes alkalmaztatása ideje alatt állítólag olyan szabálytalanságokat és mulasztásokat követett el, amelyek a szolgálatból való azonnali elbocsátásra alperesnek jogot adtak volna, továbbá annak a körülménynek, hogy felperes az üzletvezetésre alkalmatlannak bizonyult, eltekintve ugyanis attól, hogy az utóbbi körülmény tekintetében felhozottak még valóságuk esetén sem bizonyítanák a felperesnek az üzletvezetésre teljes képtelenségét, mert sem az, hogy a megrendelők által bizonyos gyártmányok kifogásoltattak, sem az, hogy az előállított áru mennyisége az alperes számításain alul maradt, felperes gyárvezetői teljes képtelenségének bizonyítására nem alkalmas ; ezen körülmények alperes szerződési kötelezettségei szempontjából csak akkor jöhetnének figyelembe, ha azok alapján alperes a szolgálatból való azonnali elbocsátás jogával felperes ellenében lényleg élt is volna, minthogy azonban alperes ezzel a joggal nem élt, sőt élni nem is kivánt, kétségtelen, hogy azon állítólagos mulasztásokra s a telperes képességbeli hiányaira alperes a maga részéről sem helyezett döntő súlyt, és maga sem tekintette azokat elégséges oknak a felperes azonnal való elbocsátására. (1912 okt. 2. 2049/912 v.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokai alapján helybenhagyja. * * = V. ö. Hiteljogi Dtúr III. 47., V. 190. sz. esetekkel és jegyzeteikkel.