Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. Minthogy pedig G. A. az erdő fáját 288,000 K-ért megvette, az 5760 K províziót neki azonban ki nem fizette, kérték alperest 5760 K s járulékai erejéig elmarasztalni. Alperes azzal védekezett, hogy tény ugyan az, hogy S. Sz.r aki nála erdőkerülő volt egykor, a gr. Sz.-féle erdők tája megvételének közvetítésére azon alapon, hogy ő az ottani főerdésszel jó ismeretségben áll, ajánlkozott, mire, miután a vételre hajlandó' volt, S. Sz.-nek az esetre, ha az ügyletet közvetítésével megköti, jutalékul a vételár 1 %-át, az esetre pedig, ha azt az évenként kihasznált erdőrészlet vételár után fizetheti, annak 2%-át ígérte. Minthogy pedig az erdő tulajdonjoga gr. Sz. S.-t, annak haszonélvezete pedig gr. Sz A.-nét illette, tárgyalásba bocsátkozott felperesnek minden közbenjárása nélkül gr. Sz. A.-néval s azt vele és főerdészével S.-el folytatta, de a tárgyalás még 1897-ben abban maradt. Ezek után 1902 ben S. főerdész a grófnő halála után gr. Sz.. megbizásából őt közvetlenül újra megkínálta a vétellel és pedig anélkül, hogy erről felperes tudott volna, drágább feltételek mellett kötötte meg a vételt a gróffal, melyért az ügyletnél közbenjárt főerdészt díjazta. Ezek alapján kérte felperest keresetével elutasítani. S. I. főerdész tanú előadta, hogy a gróf helyett ő végeztea faeladást, még pedig a felperes ajánlata folytán, kinek írásbeli jogosultsága volt vevők ajánlására, mely ajánlás után neki némi provízió járt. A tárgyalások befejeztével a vétel megtörténvén, & tanú előtt alperes akkor, midőn őt a vételár fizetésére szorította, annak bizonyítása végett, hogy neki ^ vételből íolyólag nagy költségei vannak, egy jegyzéket mutatott fel, mely szerint felperesnek alperestől a fa eladása körüli közbenjárásáért jutaléka 5000—6000 K-ban volt megállapítva. Gr. Sz. S. is vallja, hogy az erdők fájának megvételére alkalmas vevők ajánlására felperes megbízást kapott gr. Sz. A.-né részéről és ő tényleg alperest ajánlotta, stb., stb. Tekintve, hogy gr. Sz. S. is díjazta felperest a faeladásnái való közreműködéséért; tekintve, hogy alperes arra nézve, hogy felperes a fát másoknak is ajánlotta volna megvételre s hogy az: 1902-ben létrejött ügylet terhesebb volt az 1897. évben tervezettnél, mi bizonyítékot sem szolgáltatott, stb, stb., tekintve, hogy a közvetítőnek a közvetítési díjra jogigénye van akkor, ha a közvetített ügyletben résztvevő feleket összehozza és a felek a szerződést megkötötték és teljesen közömbös, hogy a közvetítő a vétel tárgyánál és a feleknek ismertetése után is közbenjárt-e vagy sem; mindezeknélfogva alperest a rendelkező rész értelmében marasztalni kellett. (1910 szept. 7. 4647/910. sz. a.) Hiteljogi Döntvénytár. VI. 4e