Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)
102 Hiteijogi Döntvénytár téren úttörő jellegű osztrák törvény is 25. §-ában rendeli, hogy az, akinek biztosító kötelezettsége kilépés vagy a törvény területi hatályán kivül alkalmazása következtében megszűnt, a fizetett dijaknak kamat nélkül visszatérítését igényelheti. De ellenkezik az ilyen kikötés az életbiztosítási szerződésről ma általánosan érvényes elméletekkel, gyakorlattal és jogszabályokkal is, már pedig nyilváuvaló, hogy a nyugdijegyesületbe lépés a magánalkalmazottra nézve az életbiztosítással igen sokban teljesen azonos jellegű, mert ő ezzel rendesen munkaképtelenségének esetére magamagának, halála után pedig családjának biztosit valamelyes életjáradékot. Igaz, hogy közel négy éviizeddel ezelőtt készült kereskedelmi törvényünk ebben a tekintetben nem tartalmaz irányadó szabályokat, ámbár 504. §-ának 2. pontja is, arra az esetre, ha az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, mert az az esemény, melynek bekövetkezésétől tették függővé a felek a fizetést, többé be nem következhetik, a befizetett dijak harmadrészének visszaadását rendeli, tehát még nem megy a jogfosztás terén oly messzire, mint az alperes egyesület nyugdijszabályzata, amely a felperest, akire nézve ? nyugdíjra jogosultság a fönn kifejtett okokból be nem következhetvén, teljesen megfosztaná 25 éven át befizetett járulekaitól is. Köztudomású azonban, hogy a hazánk területén működő bel- és külföldi biztosító vállalatok életbiztosítási feltételeikben már régóla igen sok részben javitottak a kereskedelmi törvénynek a biztosítási jog terén is immár sokféle szempontból elavultnak mondható álláspontján és hogy évek óta mindinkább általánossá lesz közöttük az a gyakorlat, amelyet a legújabb törvényhozások közül először a biztosító szerződésről az 1908. évi május hó 30-án kelt és 1910. évi január hó 1-én hatályba lépett németbirodalmi törvény tett meg tételes szabálylyá és amely azóta a biztositó szerződés szabályozása körül a svájczi, a franczia és az osztrák jognak is irányitójává lett. E németbirodalmi törvény 165—178. § ai értelmében ugyanis a biztosított a folytatólagosan fizetendő dijak ellenében megkötött, legalább három éves életbiztosító szerződést az üzleti év végén kezdődő hatálylyal bármikor felmondhatja és attól visszaléphet, anélkül, hogy evvel befizetett dijait teljesen elvesztené. Ő tudniillik ilyen esetben vagy a befizetett dijaival arányos összegű díjmentes kötvényt kap a biztositó szerződésnek megíelelő eredeti esedékességgel, vagy pedig követelheti biztosítása díjtartalékának kifizetését. A németbirodalmi törvényhozás ugyanis a biztosítási technika szempontjából fölhozott számos ellenvetésnek már csak azért is figyelmen kivül hagyásával, mivel számos biztositó vál-