Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. 103 lalat ezt a gyakorlatot, törvényes kényszer nélkül, korábban önként és sikerrel meghonosította volt, de minden számbajöhető egyéb ellenérvnek is gondos bírálata után, ugy találta, hogy a biztosító szerződésnek három év eltelte után, a biztosított minden kártalanítása hijján, megszűnte, a biztosító vállalatot gazdaságilag és erkölcsileg, mivel sem igazolható nyereséghez juttatná és azért mondta ki azt is, hogy a biztosítottnak fönn megírt joga semmiféle megállapodással joghatályosan sem meg nem szőrit ható, sem meg nem szüntethető. A biztosítási gyakorlatnak és törvényhozásnak emez immár általánossá váló fölfogása mellett, amelytől természetszerűen nem zárkóznánk el a modern kultúrközösségben élő semmiféle társulás, tehát az állam sem, a bíróság ez idő szerint nem nyújthat jogsegélyt az olyan egyoldalúan jogfosztó álláspontnak az érvényesüléséhez, mint amilyen az alperes egyesület alapszabályaiban megnyilatkozik, annál is kevésbé, mert az ismertetett emberies és méltányos fölfogásnak hazai törvényhozásunkban is akadt, bár még csak kezdetleges hajtása, amely azonban mégis alkalmas arra, hogy irányt szabjon egyfelől a jövendőbeli törvényhozásnak, másfelől a bíróságnak, amelynek határozatai a mai életfölfogásból fakadva, a ma élő emberek élet- és jogviszonyait hivatvák, jogvita esetében, igazságosan, méltányosan és az érdekelteket megnyugtatóan döntésük tárgyává tenni. A gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztárról szóló 1900 : XVI. tczikket kiegészítő 1902 : XIV. tcz. 2. §-a ugyanis lehetővé teszi, hogy bizonyos tagok, akik 25 éven át fizettek tagsági dijat, azontúl tagsági díj fizetése nélkül is élvezhessék a tagsággal járó összes jogokat; a törvény 3. §-a pedig kimondja, hogy «ha valamely első vagy második csoportbeli rendes tag, mielőtt a rokkantság esetére való segélyre joga lehetne, nem baleset következtében, hanem más ok miatt, mindenkorra munkaképtelenné válik s a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, amig a segélyre való joga megnyílnék: a pénztár a befizetett tagsági dijakat, az előzően netalán kifizetett segélyösszegek betudásával, a tagnak kamat nélkül visszafizeti». Mindezeknek a szempontoknak mérlegelésével ki kellett mondani, hogy az alperes egyesület nem tagadhatja meg a F. biztosító intézettől önként megvált felperestől a részéről tagságának idejében befizetett járulékoknak, általa is kamat nélkül kért visszafizetését, noha erről az alperes egyesület alapszabályai nem is rendelkeznek. Nem vethető e fölfogásnak ellen az sem, hogy az alperes egyesület alapszabályait a m. kir. belügyminiszter láttamozta és hogy ezek ennélfogva, de azért is kötelezők a felperesre, mert